11+3 – nem vesztem el :)

… csak időm nem volt írni. 🙂

Volt itt pörgés bőven. Az osztálytalálkozó lezajlott rendben (senki nem hajolt oda, hogy bizalmasan a fülembe súgja, hogy tudja, hogy nem tudom begombolni a nadrágomat. :D) Volt három kismama is, sokat beszélgettünk a gyerekekről, a nevelésükről, és nagyon hasznos tanácsokat kaptam az egyik osztálytársnőmtől, akinek ikrei vannak. Babakocsi-ügyben, altatás-etetés ügyben is. 🙂 Ettünk-ittunk, majd én 3/4 10-kor elköszöntem. Ekkor még elég sok feladat volt aznapra. Beugrottam a barátnőmhöz, akivel már augusztus óta nem láttuk egymást (Németországban élnek, és bár gyakran látogatnak haza, mindig volt valami olyan program, ami miatt nem tudtunk találkozni.) Ő is babát vár, úgyhogy kölcsönösen megcsodáltuk egymás pocakját, aztán kb. negyed óra után el is köszöntünk, hogy tudjak indulni haza.

Férj ekkor már az őseimnél partizott a többi közös haverral. Leadtam neki a jelzést, hogy hamarosan indulok. Csak időközben kitaláltam, hogy mi lenne, ha mielőtt még az őseimhez mennék, beugranék haza is átöltözni (nembegombolós nadrágot lecserélni egy szintén nembegombolósra, ám kényelmesebbre).  Ekkor már megcsörrent a telefonom, mert kb. haza kellett volna érnem erre az időre az ősökhöz, és az anyukám már aggódott, hogy nem fektettem-e valami jobb fajta szarvast a motorháztetőre (a hozzájuk vezető út tele van velük este mindig). Persze nem, hanem csak simán elcsesztem az időt.

Mire megérkeztem, már fél 12 volt, és nem bántam, hogy végre hamarosan párnát érhet a fejem. Hugomék is otthon voltak, fél év után ismét találkoztunk velük. 😀

Vasárnap aztán nagy nehezen haza indultunk a Nővéremékkel karöltve (a hétfő-kedd-szerda a ház szigeteléséről szólt, és ők voltak az erősítés). Nekünk még tovább kellett mennünk kicsit a homeopátiás gyógyszertár miatt, amit mindjárt összekötöttünk a kajabevásárlással is. Nagyban vásárolgatunk, amikor felhív a főnököm. Nem nagyon szokott vasárnap délután hívogatni (általában hétvégén sem), úgyhogy gondoltam, hogy valami fontos. Nos, azt mondta, hogy hétfőn és kedden szíveskedjek itthonról dolgozni, mert benyalt valamiféle durva influenzát a család, és nem akarja, hogy elkapjam. Hát ilyen főnököm van. 🙂 Hm…. Nagyon nem bántam a dolgot, mert én is jobban örültem volna neki, ha a szigeteléskor itthon vagyok, és én alakítom a kiszolgáló személyzetet, nem az anyum, de hogy ez össze is jön, azt nem gondoltam. 🙂 Így hát beugrottam a céghez, összepakoltam az elvégzendő papírmunkát, elindítottam az esedékes utalásokat, és fültől fülig vigyorral eljöttünk haza. 🙂

Folyt.köv. 🙂