Ha már így alakult, hogy kényszerpihenőre küldtek a gyerekek, és szóba hoztam a nálunk szokásos karácsonyi dolgokat (bonbon, miegymás) – amire ketten is “ráharaptak” kommentek formájában, rengeteg ráérős időmben megosztok veletek néhányat. 🙂
Elöljáróban annyit, hogy bonbonkészítés lehet egy drága hobbi, de nem feltétlenül kell megvenni már az első bonbon gyártásához a csillagászati árú csilli-villi bonbon formát, mártóvillát, stb. Egyrészt mert a bonbonok (az én bonbonjaimnak) csak egy része “formabonbon”, a másik részéhez csak egy sima tepsi kell némi sütőpapírral, aztán ha megszilárdult, akkor egy éles kés a szeleteléshez, és már lehet is mártani őket.
Az egyik első bonbon, amit elkészítettem, annak a receptje a Csokoládéimádók klubja nevű blogból, Rebabától származik.
Amarettós trüffelbomba névre hallgat, és egy kisebb fajta tepsi, sütőpapír, és a majdani mártogatáshoz egy közönséges villa kell.
Hozzávalók a trüffel masszához: 7,5 cl tejszín, 10 dkg cukor, 4 cl amaretto (mandula likőr), 10 dkg glükóz szirup (ami nálam házilag készül víz, cukor és egy turmixgép felhasználásával. Az arányok kb. úgy néznek ki, hogy 1 dl vízhez 6 dkg cukor kell.) Persze beszerezhető boltban is. 20 dkg étcsoki, 17,5 dkg tejcsoki, 15 dkg vaj.
A marcipánalaphoz: 20 dkg marcipán (legjobb áron talán az egyik négybetűs diszkontban adják ilyentájt), 8 dkg porcukor, 2 cl amaretto.
A bevonáshoz-díszítéshez:
tejcsoki, grillázs vagy krokant (ez utóbbit szintén a négybetűs diszkontban kaptok jó áron).
És akkor az elkészítés:
A tejszínt a cukorral és az amarettóval felfőzni, hozzáadni a szirupot is. Az előzetesen felaprított csokit beleszórni, felolvasztani benne. (A tejszínes-amarettós keverék ne legyen tűzforró, mert a csoki nem szereti, hajlamos “összeugrani” a túl melegtől). A vajat habosra kell keverni, és apránként a csokis masszához adagolni (a vajnak és a csokinak kb. azonos hőmérsékletűnek kell lennie)
A marcipánt közben összedolgozzuk a porcukorral és az alkohollal, majd kinyújtjuk egy magasabb oldalú tepsi aljára. (előzetesen sütőpapírral béleljük ki). A kész krémet erre rákenjük, és hűvös helyre tesszük egy éjszakára. Másnap fel lehet kockázni, és ízlés szerint ét- vagy tejcsokiba mártogatni.
Elsőre talán macerásnak tűnik, viszont annyira isteni a bonbon, hogy megéri a fáradozást. 🙂 Én készítettem már simán “pucéran” is, tehát nem mártogattam csokiba, úgy is isteni. 🙂
Amikor már van egy kis rutin, akkor én szoktam mindenféle bonbonokat gyártani saját kútfőből is, de bevallom, ennél a bonbonnál követem a receptet, mert könnyen el lehet tolni a viszonylag sok hozzávaló miatt. 🙂
Rebaba szerint ebből a mennyiségből kb. 70 db bonbon lesz. (bevallom, én sosem számoltam még meg). Ezúton is köszönet neki ezért, és a többi receptért is. 🙂
Remélem, hogy kedvet kaptatok egy kis bonbonozáshoz! 🙂 Alig 1 hónap múlva itt a karácsony, úgyhogy munkára fel! (addig mindenképp kell egy “főpróbát” tartani, hogy ehető lesz-e a bonbon… 😉 Garantálom, hogy a család is egyetért ezzel az ötlettel! :D)
