1.0A mi (két) lombikbébinkhttps://amilombikbebink.cafeblog.huEpresmarcipánhttps://amilombikbebink.cafeblog.hu/author/eszti-horvathfreemail-hu/Hogy az eredeti témánál maradjak - így kezdésnek - a hétvégén esedékes a következő depot injekció, tehát mindjárt letudjuk az első hónapot. :)  Így már talán nem hajtanak el a MC-ból sem, hogy bejelentkezzek a 10. napi vérvételre. Ezen kívül szeretném elintézni a háziorvossal (apropó, háziorvos... erről még mesélnem kell)  az EKG-t (az altatáshoz kell), és a dokim tanácsára megnézetem a májenzimeket is, az ehhez szükséges laborbeutalót is beszerzem. Régóta ácsingózom már egy D-vitamin laborra is (tudom, ez már a perverzió határát súrolja), de meglátjuk, hogy a háziorvosom mit mond erre. Bár az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy lényegében bármit kérhet az ember (oké, sosem mentem hozzá még azzal, hogy "kuc-kuc, hapci, nekem okvetlenül kellene 1-2 hét táppénz. Nem is tehetném meg, és a "lógós" korszakomat már kiéltem a gimnazista éveim alatt). Eddig kb. 5-ször jártam nála, első alkalommal amikor bejelentkeztünk, és éppen-pont lejárt mindkettőnk jogsija is - ezért kezdésnek az alkalmasságit is megcsináltattuk. Ekkor a legfontosabb kérdés nem az volt, hogy el tudjuk-e olvasni a táblát, és jó-e a vérnyomásunk, hanem az, hogy - mivel akkor költöztünk oda - kinek a házát vettük meg. Ezen ment kb. jó 10 percig a diskurzus a két (matuzsálem) asszisztensnővel. (Természetesen odakint kígyózó sorok, de nem számított. ) Azon is elgondolkodtunk a Férjjel, hogy vajon miért van két asszisztensnő. Aztán rájöttünk. Az egyikük ért a számítógéphez - vélhetőleg az egy, receptírós képernyőhöz, és a 10 ujjas gépeléshez: kilenccel keres, eggyel üt..., a másikuk írja a NAGY Könyvet. Komoly fejtörést okozott pl. amikor a műtétem után bejelentkeztem, hogy táppénzre vegyen. Átnyújtottam a zárójelentést, amiben kb. 5 féle nyavaja szerepelt. Mégis melyiket írják be a könyvbe. Egyik pillanatban azt mondták, hogy mindegyik fontos, mindegyiket, következőben pedig azt, hogy elég lesz csak az egyik. Azóta sem tudom, végül mi került be. Kicsit elkalandoztam ismét. Már előre imádom a pénteket (ekkorra tervezem a dokilátogatást), hogy vajon hány órát kell majd várni. Ha már ott vagyok, megkérdezem azt is, hogy esetleg beadná-e a vasárnap esedékes második szurit. Ja, és az evés... hát nem vagyok túl büszke magamra, az elmúlt időszakban egyik bűnből a másikba estem. :( És a fehér kenyér csak a legkisebb bűneim egyike. :( Össze kell kapnom magam, mert ez így nem jó. Mostanában a cukromat sem mértem, mert parázok a szúrástól. Nem vagyok normális, tudom... Az történt még, hogy keresztszülők lettünk, most már teljesen hivatalosan is. :)  A gyermek buzgón gyakorolja a keresztanya-keresztapa megszólítást, mi pedig élvezzük. :) Zabálni való kölyök. Aztán a hétvégére beköszöntött a nyár teljesen. Annyira szeretek ilyenkor otthon lenni, és kivételesen egybeesett a hétvége, és a jó idő.  Ritka alkalmak egyike. Ilyenkor végre lehet kint teregetni a mosott ruhákat, a lépcsőn ülve kávézni, van friss gyümölcs-zöldség. Imádom. :) Remélem, hogy ilyen marad az idő következő hétvégére is, mert akkor még az is lehet, hogy elmegyünk valamilyen vizes helyre :)rich