<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>A mi (két) lombikbébink</provider_name><provider_url>https://amilombikbebink.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Epresmarcipán</author_name><author_url>https://amilombikbebink.cafeblog.hu/author/eszti-horvathfreemail-hu/</author_url><title>30+2 - Örülünk :)))</title><html>Bizonyára emlékeztek rá, hogy amikor kiderült, hogy érkeznek az ikrek, a családban egyből tripla öröm volt, mert nem csak a mi ikreinknek, hanem az egyik tesómék törpéjének is örülhetett a család... sajnos a bejelentéstől számítva nem egészen két napig.  Missed ab... :( Akkor, ott együtt sírtunk, amikor kiderült, hogy sajnos az 1 hét korkülönbségnél jóval több lesz a törpéink között. Nehéz időszak volt nekem is, de természetesen közel sem annyira, mint nekik. Nem csak a veszteséggel, és a miértekkel kellett megküzdeniük, hanem az én növekvő pocakommal is, és a tudattal, hogy a május nem azt hozza, amit vártak.

Aztán szépen lassan feldolgozták, elfogadták, és most örömmel, és büszkén jelenthetem, amit már több, mint 1 hónapja sejtettem: szeptemberben érkezik a törpéim unokatesója. :)) Volt egy kis ijedség náluk is, meg kórház egy hematóma miatt, de szerencsére már minden oké. Túl a 12. héten. :) Most pihenést rendeltek neki is, úgyhogy naponta hosszasan telefonálunk, és növesztjük a pocakot. :)

Így lesz helye a kinőtt kismama naciknak is, és csomó-csomó mindent tudok adni majd a unokahuginak/öcsinek. :)

Szóval hajrá, most már minden oké lesz! :) (gondolom, hogy a csemetéim is ezt szeretnék épp mondani, mert majd&#039; szétrúgják a... mindenemet)

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>