1.0A mi (két) lombikbébinkhttps://amilombikbebink.cafeblog.huEpresmarcipánhttps://amilombikbebink.cafeblog.hu/author/eszti-horvathfreemail-hu/És elindult a tényleges visszaszámlálás. Tegnap kitűzte az orvosom a tervezett császár időpontját: április 29. lesz a nap. (a gyerekekkel még nem egyeztettem, hogy nekik is megfelel-e). 33  nap van hátra addig. Szerencsére a tegnapi vizsgálat ismét nem mutatott változást, meg is lettem dicsérve, hogy jól csinálom. :) Igen-igen örültem ennek. Kicsit meg is lepődtem, mert az elmúlt napokban volt olyan hidegfront jövés-menés, keményedés, görcsölgetés derékba kisugárzással, hogy szinte biztosra vettem, hogy változni fog. De ha nem, hát nem. :) Ennek csak örülni lehet. :) Ez  mindjárt azt is jelenti, hogy nem kell bevonulnom a kórházba (ezért nagyon hálás vagyok, a Férj pedig kicsit megnyugodott - nyilván én is). A meszes méhlepény miatt azért hétfőn be kell menni egy UH-ra, utána hétre pedig már NST-re Flow-ra, és UH-ra kell időpontot kérnem. Ezek fényében persze még változhat a császár időpontja. Az UH-n az én gyerekeim (mindkettő!!!) harántfekvésben láthatóak, a dokim mondta  is, hogy a természetes szülésről le lehet mondani. Ekkor nekem szemem-szám kinyílt, azt hittem,  hogy rosszul hallok... mondtam, hogy az elejétől fogva császárra készültünk, én szülés felkészítőre sem jártam épp emiatt, úgyhogy jobb is, ha nem mondja most, hogy "simán" is megszülhetem őket. Tudom-tudom, gyereket szülni elvileg minden nő tud zsigerből. De hát az elmúlt hónapokban nem erre készültem, így kicsit váratlanul ért a dolog. Ezen persze most már totál felesleges lovagolni, lévén, hogy keresztben fekszik mindkét törpe, és így esélytelen a "sima" szülés, csak eddig azt hittem, hogy egyértelmű a császár. Azért arra kíváncsi vagyok, hogy a gyerekeim mit gondolnak majd a dologról. Bevallom, hogy az a majdnem 5 hét a tervezett császárig kicsit ijesztő. Remélem, hogy a hasamon a bőr is bírni fogja, és én is. Ugyan nincsenek nagyon elviselhetetlen kellemetlenségek, de tény, hogy minden nappal egy kicsit nehezebb. Minden... a mozgás, ülni, állni. Egyre gyakoribb a tejcsorgás, a keményedés, és mostanra komoly a teher is. 13 kilót híztam eddig, és bizony arányaiban sok. Az induló súlyhoz képest több, mint 20%. :o Az 5 hétben persze van valami megnyugtató is (feltéve, ha tényleg annyi). Még nem végeztem a babakocsi rendbetételével pl. És ahogy már emlegettem, van pár dolog, amit még ki kellene selejtezni a gardróbból, és eddig nem jutott rá idő. A babakocsi vázának is kellene helyet találni kint, de fedett helyen, és még ezer apróság, amit képtelenség felsorolni. Szóval tennivaló akad bőven a  következő 5 hétre is. :) A gyerekeim mindeközben fáradhatatlanul bokszolnak és rugdalóznak odabent, néha kikönyökölnek, kidugják a lábukat - látványra - igen vicces dolgokat művelnek (érzésre néha nem annyira vicces már). Szeretem őket érezni, ahogy ficánkolnak. Megnyugtató a tudat, hogy minden oké odabent. :) Hamarosan újra előszedem az anyasági támogatás, tgyás-igénylő nyomtatványokat is. Igaz, sok minden újat nem tudok rájuk írni, de azért átnézem őket, hogy a Férjnek már csak minimális dolgot kelljen kitöltenie rajta. Enélkül is lesz pár dolog, ami után futkosnia kell. Férj egyébként nyomja a kiküldetést, én pedig az  őseimnél növesztem a hasamat holnapig. :) Süt a nap, jó idő van (bentről nézve), gyerekek nagyjából jól viselkednek. :) Szóval nem lehet panaszom. :)    rich