A mi (két) lombikbébink

Bizony kérem, van okunk az ünneplésre (na hoci ide az a pezsgőt!!). Nem esküvő, nem újabb bébi, sőt, még csak új lakás vásárlás sem (az új gázkazán számít? mert akkor arra is ihatunk :D) áll az ünneplés iránti felindulásom hátterében. Elmondom szép sorjában, mert több dolgot is ünnepelhetünk. Először is: A gyerekek 5 héten keresztül… Tovább »

Kissé fura érzés így, kb fél év kihagyás után tollat, azaz billentyűzetet ragadni. Hiányzott bizony az írás, de ahogy a fb oldalon is említettem, krónikus időhiányban szenvedtem. A vizsgálatokról és az ezzel együtt járó huza-vonáról élesben nem szerettem volna írni, inkább csak most, hogy túl vagyok a műtéten. Azt még nem mondhatom, hogy túl vagyok… Tovább »

A 6 hetes “szobafogság” most ért volna kb. a feléhez, ha nincs “jó öreg” Murphy, aki persze újfent gondoskodott némi izgalomról. Amikor nagy bátran, a tervezett műtét előtt 9 nappal megcsináltattam Marci laborját, álmomban nem gondoltam volna, hogy tökfölösleges lesz. Akkor ugyan is még nem tudtam, hogy rá 2 napra belázasodik majd, és az április… Tovább »

Jó-jó, ez azért így némileg túlzás, mert halványan sincs szó szobafogságról, csupán a következő 6 hétben kénytelenek leszünk mellőzni az ovit, valamint a nagyobb tömeget – hogy lehetőség szerint mindenféle betegség elkerüljön minket. Marcinál a többedik fül-orr-gégész is azon a véleményen van, hogy az orrmanduláját ideje volna eltávolítani. Ezzel esélyt adva annak, hogy az óvodában… Tovább »

Nézzétek el nekem, hogy ez a poszt jócskán aktualitását vesztette korai lesz. Saját naivságom történetét viszont mindenképp szeretném megosztani veletek, hátha okultok belőle szerzek néhány vicces pillanatot nektek.  A történet október végén kezdődik, amikor a négybetűs multiknál már javában tombolt a karácsonyi láz. Betévedtem – oké, ezt nem hiszi el senki – szóval bementem az… Tovább »

Bizony, legalább kétszázszor jutott eszembe az, hogy nekem igazából van egy blogom, aminek (régen?) talán még olvasói is vannak/voltak, és igazán illő lenne jelentkeznem pár mondattal. Ez persze mindig csak múlott-maradt.  Az utolsó mozzanat talán az ovi-mizéria volt, amiről szót ejtettem. Szeptemberben elstartolt az ovi-projekt. Az első napon fél 10-re érkeztünk a gyermekekkel, ők vidáman… Tovább »

Próbáltam, komolyan mondom, próbáltam nem foglalkozni a témával. Mert azért nem vagyok én olyan mélyen vallásos, a katolikus egyházzal pedig alapvető problémáim is akadnak, de egyszerűen nem bírom lenyelni a véleményemet. Lombikosként, – elvileg – katolikusként. Hogyaszongya hogy a lombik bűn, meg tudatlanság a (meddő) pár részéről.  Az én értékrendem szerint mondjuk pont nem bűn,… Tovább »

Nincs kivonat, mert ez egy védett tartalmú bejegyzés.... Tovább »

Úgy érzem, hogy elérkeztem teljesítőképességem határára. Köszönhető ez az alábbiaknak: Március 1-jén elkezdtem dolgozni. Február vége óta a gyermekeim esetenként együtt, máskor felváltva betegek. Értendő ezalatt a sima nátha, a 40 fokos láz, heveny mandulagyulladás, középfül gyulladás, hörgőgyulladás kezdődő tüdőgyulladással, valamint (egyelőre) így a végére asztmás hörghurut. Azért mondom, hogy egyelőre, mert ugyan csütörtökön gyógyultnak… Tovább »

Az utóbbi időben eltűntem. Lett volna persze miről írnom, a háttérben zajlottak az események. Aki rendszeres olvasóm (volt?), az tudja, hogy 1 éve a munkába való visszatérésemet – vagyis szándékomat – nem kísérte siker. Aki még a hivatali karácsonyos posztomat (itt olvashatjátok ) is olvasta, az azt is tudja, hogy már a karácsonyi céges rendezvényre… Tovább »