Ebben a blogban szeretném megosztani apró-cseprő gondjainkat, örömöt-bánatot, az utat, aminek a végén reményeink szerint egy, netán kettő szuszogó csomag vár minket.
Dióhéjban rólunk: vagyok én, Epresmarcipán (oké, tudom, hogy ilyen nincs is, de mindkettőt nagyon szeretem 
), és van A FÉRJ. Mindketten 32 évesek vagyunk. 5 és fél éve házasodtunk össze, 2 és fél éve döntöttük el, hogy ideje az utódlás kérdésével komolyan foglalkozni.
A kezdeti örömteli izgatottság nem tartott sokáig, mert – mint felelősségteljes anyuka-jelölt – felkerestem a nőgyógyászomat, elrebegtem neki, hogy milyen nagy elhatározásra jutottunk. Kikérdezett, megvizsgált, majd ingatta a fejét. Hát eddig tartott a reményteljes várakozás (ugye nem én vagyok az egyetlen, aki elképzelte, hogy rögtön az első hónapban összehozzuk a mi első tökéletes gyermekünket…) Közölte, hogy itt bizony minimális az esélye a gyermekáldásnak. Ez volt az a pont, amikor rögtön sírni tudtam volna. Rendszeresen jártam szűrésekre, ellenőrzésre, hogy lehet ez?? De sebaj, fel a fejjel, arccal előre, sorolja, hogy mi a baj.
A baj neve: Endometriózis (csak így szépen, magyarosan). Hallottam már róla, de hiányosak voltak az ismereteim. Kaptam laborbeutalót, mr vizsgálat, stb. Az orvos gyanúja beigazolódott, sajnos endometriózis, csokoládécisztákal.
A teendő? Műtét, és jó eséllyel hormonkezelés. Sokat sírtam, de legalább megtaláltuk az okát annak is, hogy miért voltam a halálomon az utolsó pár hónapban “azokon a napokon”. Sokáig nem húztuk a dolgot, kiírtak műtétre, laparoszkópos történettel elrendezték az endometrikus cuccosokat. Kontrollon az orvosom mégis úgy döntött, hogy nem kell utókezelés. Ekkor nem bántam, mert nagyon féltem a műhormonoktól. Bőszen próbálkoztunk, mentek a hónapok, eredmény semmi. (egy halvány pozitív teszt a mensi napján, majd előbb csak barnás maszatolás, majd vérzés… mivel a terhességet nem tudták igazolni, az orvosom “további jó menstruálást” kívánt úgy, hogy az ajtóban álltam, pedig bentről kiabált ki. Ez volt az a pont, amikor elérkezettnek láttam az időt, hogy új orvost keressek.)
Közben kiokosodtam endometriózisból, és az ismeretségi körben többször találkoztam az inzulinrezisztenciával. Új orvost kerestem. Az új orvosom már ránézésre mondta, hogy ez bizony IR és PCO. A korábbi műtét jegyzőkönyvét elolvasva azt mondta, hogy lényegében a ciszta eltávolításon kívül nem történt más (mint pl. összenövések oldása, endometriózis csomók eltávolítása), így igen gyorsan döntsek az újabb műtét mellett. Természetesen próbálkozzunk csak serényen, mert esély mindig van. Hát mi próbálkoztunk. Hőmérőzés, időzített együttlétek, és nulla siker. Eljött a műtét ideje is, az orvosom csak ingatta a fejét. A fél órás műtét helyett másfél órát “túlóráztak” rajtam, de hurrá, mindent kiszedtek, ami nem oda való. IR-re gyógyszer felírva, 3 hónap türelmi idő, addig hozzunk össze egy bébit. Ismét próbálkozás (hőmérőzés nélkül), ismét elkeseredett küzdelem, 3 hónap eltelik, eredmény nincs. Az orvosom javaslatára hormonkezelés. Minden sejtem tiltakozott ellene, de nincs mit tenni. 6 hónap hormonkezelés. 6 hónap klimax… nem voltam túl lelkes.
A gyógyszer mellékhatásai szerencsére egész elviselhetőek voltak. Épp csak kiváltottam a második 3 havi adagot, amikor eljött a gyönyörűséges szenteste napja.
Már előző nap nem voltam túl jól, de reggel 6-kor arra ébredtem, hogy úgy éreztem, szétreped a májam-lépem-gyomrom, vagy tudom is én, hogy micsodám. Autóba be, ügyelet, majd sürgősségi. Labor, májfunkciók elszállva. Mit szedek? Ja, akkor azt ne szedjem, másnap kontroll, 2 nap múlva újra. Rendben, rendeződött a májfunkció, de az endora való gyógyszert ne szedjem, konzultáljak a dokimmal. Dokim azt mondta, hogy ennyi idő alatt hatnia kellett a bogyónak, próbálkozzunk. Amikor először megjött, és durva görcseim voltak, akkor mondtam, hogy próbálkozzon ám az, akinek hat anyja van, a görcsök attól vannak, hogy az endo aktív. Elegem van, nem akarok várni a semmire.
És ekkor jött el az idő, hogy bejelentkezzünk egy meddőségi centrumba, több, mint 2 évvel azután, hogy elhatároztuk, bővülhet a család.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: