A magánlaborba eltalálni is jó móka volt, mert egyáltalán nem vagyok ismerős a városban, ahol a meddőségi centrum van. Szerencsére az autóban mindig van egy autóatlasz (dacolva a 21. századdal). Általában navigációval megyünk, de nem volt a kocsiban mert tudtam, hogy másodszorra már odatalálok a dokihoz. Azzal nem kalkuláltam, hogy további városnézés is vár rám.
Szóval a recepciós hölgy elmesélte, hogyan jutok a laborba (szerencse, hogy nem ezek alapján kellett oda találnom…) Nem az a fajta nő vagyok, aki szín szerint különbözteti meg a kocsikat, és a térképet csak úri huncutságnak tartja, így sikerült odanavigálnom. Ott kisebb bonyodalom támadt, mert az a hölgy, aki tudta, hogy milyen vizsgálatra mennyi ideig szabad eltenni a vért, pont ebédelni volt. Kapásból azt mondták, hogy menjek vissza másnap… No persze, miért is ne… nyilván 180 km-t fogok autózni ezért másnap is. Mondtam, hogy megvárom a kolleginát inkább, de ha már itt vagyok, nem csinálnák-e meg a HIV szűrést is, mert befizettem a csekket, és úgy is hozzájuk menne a minta.
Közben visszaérkezett az ebédelős hölgy – minden titkok tudója – és mondta, hogy nyugodtan levehetik a vért, a másnapi szállításig simán eltárolhatják. Hurrá, öröm-bódottá. MÁr “csak” a papírmunka volt hátra. Ez laza 1 óra alatt megvolt. Hozzáteszem, hogy az én hibám, mert ha már ott voltam, akkor a két befizetett HIV vizsgálatról is elkértem a számlát az egészségpénztár nevére, plusz az akkor végzett 3 vérvizsgálat árát is EP kártyával fizettem, szóval ami bonyolultabbá tehette az egész papírozást, az mind felmerült. Amikor aztán az 1 óra papírmunka, telefonálgatás, számlaírás, fizetés után azt mondták, hogy MOST mehetek az alagsorba a vérvételre, már szinte örömujjongtam. (Dacára annak, hogy kb. 6 éves koromig orvosnak készültem, jó ideje a tű látványát sem bírom… hát még azt, amikor szurkálnak is…) Gyorsan levették a vért, és már kész is voltunk. Eredmény 2-3 héten belül várható, e-mailben küldik majd.
Addig is felvettem a kapcsolatot az endo-dokival, megbeszéltünk egy időpontot. Természetesen ez az időpont ismét olyan napra esik, amikor a Férj nincs itthon, így egyedül kell megküzdenem a fővárosi közlekedéssel. Jól van, nincs nagy dráma, menni fog egyedül is, de jobban esett volna, ha van kíséret.
Már csak a Hepatitis B-C vizsgálatom volt hátra, és a Férjnek a komplett labor (ha már a háziorvosnál járt, mindjárt egy általános vérképet is kért, mert utoljára 10 éve járt laborban).
Amikor végre volt egy olyan reggel, amikor sem a Férjnek, sem nekem nem kellett rohannom, besétáltunk a laborba. Azzal a lendülettel mindjárt fordultunk is volna meg, mert olyan sor volt, hogy már az épületen kívül várakoztak a páciensek. (gondolkodtunk, hogy vajon ma cukrot osztanak, vagy valami ingyen van) De nagy levegő, szuuuuuszááááá, és beálltunk a sorba.
Murphy viszont elég korán kelt aznap is, nyilván mikor fut össze az ember a főnökével??? ilyenkor… A Férj főnöke ott ült bent a váróban, maga elé bámulva. Amikor pedig végzett, mi még mindig sorakoztunk, beállt mellénk. Közvetlenül azelőtt hagyott ott minket, hogy sorra kerültünk, és hosszas magyarázkodásba kezdtem a HIV szűrés csekkjéről, és arról, hogy már megkaptuk az eredeti számlát, nekik már csak a másolatot kell továbbítaniuk, …stb. 🙂 Nem bántam, hogy ezeket nem a főnöke jelenlétében kellett előadnom. 😀
Miután ezt az akadályt is átugrottuk, már csak várni kellett az eredményekre.
Először a magánlaborban elvégzettek érkeztek, szerencsére a Ca125-He4 arány jó lett, a petefészek rákot kizárhatjuk, sőt a Ca125 160-as szintre csökkent – ami még mindig majdnem 5szörös, de mégis barátságosabb, mint a korábbi. A másik eredmény elsőre semmi különös… referencia értéken belüli. AMH: 0,4. Referencia: 0,2-14,6. De nem hagyott nyugodni a dolog, így természetesen barátunk, az internet segítségét vettem igénybe. Ha azt mondom, hogy lelombozódtam, akkor nem fejezem ki pontosan azt, amit éreztem. Kb. mintha nyakon öntöttek volna egy vödör hideg vízzel. Nem gondoltam, hogy baj lehetne ezzel. Kerestem a miérteket, hogy kinek a hibája ez, és hogy mi lesz ezek után. Mivel az orvoshoz csak 2 hét múlva megyek, így még mindig van egy kis bizonytalanság. Tudom, hogy lehet így is stimulálni, és sokaknak 0,1-es értékkel is sikerült, de azt is tudom, hogy az optimális bizony valahol 4,2 körül van.
De hogy tudjuk, van igazság a földön, egy ilyen hír mellé kell egy jó is (a He4-eredményén kívül), legalább a HIV tesztem negatív. Na nem mintha ez olyan meglepő volna, de papírom még sosem volt róla.
Egyelőre itt tartunk, várjuk a többi eredményt, és a 2 hét múlva esedékes doki-látogatást.
Addig is: arccal előre.