A mi (két) lombikbébink

Nincs dráma

 

Jelentem, megjártuk a MC-ot (Meddőségi Centrum), és nincs dráma. Az alacsony AMH érték miatt legalább is.

Kellemetlenség… na az van.

Pont időben, pár perccel a megadott idő előtt érkeztünk. Sokan voltak a lenti váróban. Elrebegtük, hogy miért jöttünk. Elvileg 10-re volt időpontunk megbeszélésre, a Férjnek pedig 11-re „kézimunkára” 😀

Leadtuk az új eredményeket: A Ca125 + He4, AMH és mindkettőnk HIV, Hepatitis B-C leletét, valamint a friss beszerzésű endo-doki javaslatot. Menjünk az andrológiára, ott megcselekedjük, amit a haza megkövetel, majd a doki szólít minket.

Bejelentkeztünk az andrológiára. Férj kapott kispoharat, és megmutatták az ajtót, ami mögött a produkciót végre lehet hajtani.  Mehettem volna én is, de a Férj azt mondta, megy egyedül, menjek csak a vérvételre, ami szintén szükséges volt. (Gondolom, hogy az immunológiához).

Amikor ezt is kipipáltuk, akkor – felelősségteljes, komoly felnőttek módjára – csöndesen vihogva megbeszéltük az ajtó mögött történteket. A legjobban az tetszett, hogy az asztalon plakát, rajta óriási betűkkel: AZ AJTÓT BEZÁRTAD, UGYE??? (Amikor először járt ilyen vizsgálaton, akkor már a mintával érkezett. Időpontra ment, és be volt határolva, hogy az anyagnak mennyi idő alatt kell odaérnie, így osztás-szorzás után végül úgy döntött, hogy munka után, a cégnél állítja elő a mintát. Utólag mesélve vicces volt, de az ember a cégénél, kis pohárral a kezében…  Oké, persze, meló után, szinte tök egyedül, lábujjhegyen. 🙂 …Majd amikor már épp a végkifejlet közelített, megcsörrent a telefonja, és a saját anyja hívta… Ez minden pasi álma. 😀 Ennek ellenére sikerült a produkció. Gyors városi közlekedés, leparkolás után az utolsó 100 méteren az emberem úgy érezte, mindenki tudja, mit rejteget a kabát alatt, és mindenki őt nézi. 😀 Nekem vicces volt. :D) No, kis kitérő után vissza a friss élményekhez:

Férj vicces fiú, és kicsit nehezményezte, hogy nem lelete a távirányítót, amivel egy kis hangot adhatott volna a műsorra. Valamint amikor kész volt, még maradt volna kicsit tévézni, hátha talál valami jót a Discovery-n. De távirányító nem lévén inkább kijött. 🙂

Az eredményt nem küldik ki, ha valami baj van, másnap jelentkeznek.

Férj jóllakott napközis ábrázattal várakozott, én egyre fogyó türelemmel. Az orvosunk jött-ment, majd jó fél óra várakozás után behívott minket. Átnézte a leleteket, és 3 hónap depo-kezelést javasol. És itt jön a nem várt fordulat: ugye a pesti dokim felírta a depo-t? Hát persze… nyilván… NEM. Óóó, hát fel kellett volna írnia, mert ugyan ő is adhat receptet, de úgy az 1 havi adag 40 rugó, ha felírják az endometriózis-központban, akkor 100%-os támogatással adható. Nem durrant el az agyam kicsit sem…

A lehetőségeket latolgatva abban maradtunk, hogy a biztonság kedvéért egy havi adagot felír ő, a többit igyekszem elintézni fővárosunkban. Hurrá, újabb látogatás Pesten… Kell ez nekem, mint mókusnak az erdőtűz…

Megbeszéltük, hogy a 3. depo injekció beadásakor telefonálok, az azt követő 10. napon labor, és indítjuk a lombikot.

Nos, egészen a mai napig úgy gondoltam, hogy akkor az szeptember, de most, hogy elkezdtem számolgatni… (pedig matekból jó voltam) május vége:1., június vége: 2. július vége:3. szóval augusztusban indulhat a móka. 🙂

Itt tartunk most, dráma nincs, az AMH eredményemre csak annyit mondott az orvos, hogy kicsit erősebb stimulálásra lesz szükség. Ez volt a legnagyobb aggodalmam, de úgy tűnik, hogy van rá megoldás. 🙂

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!