Ahány ember, annyi félét mondanak. Nem először járok így. Felhívtam ma a MC-ot, hogy érdeklődjek, van-e már júliusi naptár, be tudnak-e írni vérvételre. Külön A-t kértem, mert ő tűnik a legértelmesebbnek az összes recepción jövő-menő hölgy között. Ő sajnos épp nem volt ott, akivel pedig beszéltem, ő csak legyintett, hogy még ooooolyan korán vagyok, és még különben sem tudják a beosztást, blabla… Hiába mondtam, hogy A azt mondta hét elején, hogy csörögjek vissza a hét második felében, akkorra már lesz naptár (komoly naptár van használatban, igazi “nagy könyv” feeling, a múltkor figyelgettem.) Egyszóval leráztak, majd ráérek telefonálni a második depot injekció után. Szuper.
Jó volna tudni, hogy hogyan is lesz ez a dolog. Hogy már biztos, hogy augusztusban beleférünk a TB támogatott keretbe, vagy pedig vagy beleférünk, vagy nem… Inkább afelé hajlok, hogy a hosszú protokollosokat talán eleve beteszik, különben mi értelme lenne 3 hónapig szivatni a polgárt a hormoninjekcióval, ha utána pedig nem férnek bele az adott havi 40-es TB-keretbe, saját anyagi lehetőségeik pedig addigra kimerülnek (mert bizony nem lenne csoda, ha így lenne azok mellett az árak mellett).
El kell mondjam, hogy nagyon szerencsések vagyunk, mert bár az OEP a lombikhoz vezető utat nem finanszírozza (értem ezalatt a konzultációs díjakat, és a lombikot megelőző vizsgálatokat, vérvételeket, stb), de az egészségpénztárhoz a számlákat beküldve kiutalják a számlánkra a pénzt, tehát a havi költségvetést ezek az összegek nálunk csak átmenetileg apasztják. De ahogy hallottam, a lombik gyógyszeres előkészítésének költsége is 100ezres nagyságrendeket jelent. Ha ehhez veszem azt 3 doboz injekciót is, amit most kapok, darabonként 35-39 ezer forintért… (oké, én darabonként 300 Ft-ért kaptam az igazolt endo miatt). Szép kis összeg.
Ha ezeket nézzük, nem is tudom, miért csodálkozunk, hogy fogy a magyar. Miért ne fogyna? A gyermekvállalás ideje kitolódik, aminek ezer oka van. Mostanában mindenki diplomát akar (egy része azért, mert vezető szeretne lenni, más része azért, mert addig is anyu-apu eltartja, valamint még dolgozni sem kell – természetesen itt is vannak kivételek, de a tágabb környezetben erre elenyésző példát láttam). Aztán a másik ok (bocs, ma ilyen elemzős napot tartok), hogy aki netán már 20-25 éves korára megtalálta élete párját, és gyereket szeretne vállalni, de anyu-apu nem tolt a kis popója alá egy lakást, az vagy albérletbe szül, vagy gürizik, hitelre vásárol lakást-házat, akármit (mély fájdalom, hogy svájci fankban már nem lehet…) Hacsak nem top-ma-na-ggger valaki, nem lesz olyan fizetése, hogy a banktól hitelt kapjon, tehát marad az albérlet. Én ezt semmi esetre sem akartam, de van olyan, aki gondolkodás nélkül bevállalja. Szóval a “mai fiatalok” általában 30 éves koruk körül érnek el addig, hogy megteremtették az egzisztenciát (esetleg már a diákhitel is letelt) és elgondolkodnak a gyermekvállaláson. Ehhez jön az is, hogy a nagyszülők még javában dolgoznak, nem úgy van, hogy majd a mama-papa vigyáz az uncsira. A lányok-asszonyok jó része fogamzásgátlót szed, így amikor a gyermekvállalásra kerül a sor, akkor teszik le, és szembesülnek az esetleges áldásos mellékhatásokkal. (Tudom-tudom, ez tényleg csak általánosítás, nem reprezentatív a “felmérés”, a szűkebb-tágabb környezetemben látom ezt.) Ha ez mind nem lenne elég, akkor ott van a mai táplálkozás káosza, esszük a sok szemetet (mert rohanunk), adalékanyagokat, tartósítószereket, ezekhez jönnek a xeno-ösztrogének, az állatokba oltott növekedési hormonok, stb, és jönnek az anyagcsere-betegségek. A 21. század úgy általában káros az egészségre. Persze van, akinek hipphopp jön a gólya, de bizony rengetegen vagyunk, akinél másképp alakul…
A pároknak félelmetesen nagy százaléka a meddőségi centrumokban köt ki, ott persze kezdődik a móka, sok kivizsgálás, sok szabadság, sok pénz… A három közül néha egyet is küzdelmek árán lehet intézni, nem mind a hármat. Bennem is vannak kérdések, hogy a munkáltatóm, valamint a Férj munkáltatója hogyan veszi majd az akadályokat, amikor két vagy 3naponta vizsgálatokra járunk. Pedig mindkettőnk főnöke a rugalmasság mintaképe… Hogy a sok elmaradt munkát mikor pótoljuk? Ez jó kérdés. De mindent a maga idejében.
A múltkor pl. az is eszembe jutott, hogy így, hogy a gyermekvállalás kitolódott a 30-as életévekre a korábbi 20-asok elejéről, érdekes lesz majd mindenféle statisztika. Lényegében a régi időkben a 60 éves embereknek már 40 éves gyerekei, és 20 éves unokái voltak, és készültek a dédunokák. Most kezdünk addig jutni, hogy a 60 éveseknek vannak 30 éves gyerekei, azok pedig most kezdenek vakarózni az unokán. Így szép lassan egy generáció kimarad. Nem vagyok semmiféle demográfiai elemző, sem nyugdíjügyi kalkulációkat nem készítek, csak elgondolkodtató, hogy milyen globális hatásai lesznek egy olyan egyszerű dolognak, hogy az egyes párok később vállalnak gyereket.