Hogy az eredeti témánál maradjak – így kezdésnek – a hétvégén esedékes a következő depot injekció, tehát mindjárt letudjuk az első hónapot. 🙂 Így már talán nem hajtanak el a MC-ból sem, hogy bejelentkezzek a 10. napi vérvételre. Ezen kívül szeretném elintézni a háziorvossal (apropó, háziorvos… erről még mesélnem kell) az EKG-t (az altatáshoz kell), és a dokim tanácsára megnézetem a májenzimeket is, az ehhez szükséges laborbeutalót is beszerzem. Régóta ácsingózom már egy D-vitamin laborra is (tudom, ez már a perverzió határát súrolja), de meglátjuk, hogy a háziorvosom mit mond erre. Bár az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy lényegében bármit kérhet az ember (oké, sosem mentem hozzá még azzal, hogy “kuc-kuc, hapci, nekem okvetlenül kellene 1-2 hét táppénz. Nem is tehetném meg, és a “lógós” korszakomat már kiéltem a gimnazista éveim alatt). Eddig kb. 5-ször jártam nála, első alkalommal amikor bejelentkeztünk, és éppen-pont lejárt mindkettőnk jogsija is – ezért kezdésnek az alkalmasságit is megcsináltattuk. Ekkor a legfontosabb kérdés nem az volt, hogy el tudjuk-e olvasni a táblát, és jó-e a vérnyomásunk, hanem az, hogy – mivel akkor költöztünk oda – kinek a házát vettük meg. Ezen ment kb. jó 10 percig a diskurzus a két (matuzsálem) asszisztensnővel. (Természetesen odakint kígyózó sorok, de nem számított. ) Azon is elgondolkodtunk a Férjjel, hogy vajon miért van két asszisztensnő. Aztán rájöttünk. Az egyikük ért a számítógéphez – vélhetőleg az egy, receptírós képernyőhöz, és a 10 ujjas gépeléshez: kilenccel keres, eggyel üt…, a másikuk írja a NAGY Könyvet.
Komoly fejtörést okozott pl. amikor a műtétem után bejelentkeztem, hogy táppénzre vegyen. Átnyújtottam a zárójelentést, amiben kb. 5 féle nyavaja szerepelt. Mégis melyiket írják be a könyvbe. Egyik pillanatban azt mondták, hogy mindegyik fontos, mindegyiket, következőben pedig azt, hogy elég lesz csak az egyik. Azóta sem tudom, végül mi került be.
Kicsit elkalandoztam ismét. Már előre imádom a pénteket (ekkorra tervezem a dokilátogatást), hogy vajon hány órát kell majd várni. Ha már ott vagyok, megkérdezem azt is, hogy esetleg beadná-e a vasárnap esedékes második szurit.
Ja, és az evés… hát nem vagyok túl büszke magamra, az elmúlt időszakban egyik bűnből a másikba estem. 🙁 És a fehér kenyér csak a legkisebb bűneim egyike. 🙁 Össze kell kapnom magam, mert ez így nem jó. Mostanában a cukromat sem mértem, mert parázok a szúrástól. Nem vagyok normális, tudom…
Az történt még, hogy keresztszülők lettünk, most már teljesen hivatalosan is. 🙂 A gyermek buzgón gyakorolja a keresztanya-keresztapa megszólítást, mi pedig élvezzük. 🙂 Zabálni való kölyök.
Aztán a hétvégére beköszöntött a nyár teljesen. Annyira szeretek ilyenkor otthon lenni, és kivételesen egybeesett a hétvége, és a jó idő. Ritka alkalmak egyike. Ilyenkor végre lehet kint teregetni a mosott ruhákat, a lépcsőn ülve kávézni, van friss gyümölcs-zöldség. Imádom. 🙂 Remélem, hogy ilyen marad az idő következő hétvégére is, mert akkor még az is lehet, hogy elmegyünk valamilyen vizes helyre 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: