Tegnap jutottam el addig, hogy megnézzem, mikor rendel a háziorvosom, mert volt még néhány elintézni való dolog. Gondoltam talán pénteken reggel, vagy délután tudom majd intézni.
De így van ez, ember tervez… Kiderült, hogy a háziorvos ma rendel reggel 8-tól, pénteken előbb egy közeli településen, és utána 11-ig nálunk. Mivel ezt baromi rizikósnak találtam, inkább a mai napot választottam.
Reggel 6-kor küldtem sms-t kolleginának, hogy később érkezem csak, majd reggel 8-ra (egy könyv kíséretében) beültem a rendelőbe. Előzetes – hozzávetőleges – becslés alapján azt gondoltam, hogy talán 10-re be is érhetek melózni. Amikor beléptem a rendelőbe, kicsit optimistább lettem, mert csak összesen 3-an várakoztak. Húúú és haaa. Igen ám, a doktor úr viszont még sehol. Elkezdtem olvasni a könyvemet (áldottam magamat ezért az ötletért). Doktor úr 9 után érkezett – itt már feladtam a 10-es melóhelyre-érkezést -, ezek után szólította a gyermekeket – ők elsőbbséget élveznek, de szerencsére csak egy kölyök volt, cserében fél óráig tartott, mire kijött. Nagy nehezen elfogytak előlem a páciensek is, és sorra kerültem. Elmeséltem a doktornak, hogy miért vagyok itt (kéne egy EKG, egy vércsoport meghatározás, és a májértékek kontrollja, valamint a vasárnapi szuriról is beszéltünk). Természetesen ismét Ádámtól-Évától indultunk, nevezetesen onnét, hogy kinek a házát vettük meg… Már annyira tudom, hogy ez a műsor… Igen ám, de most még az asszisztenssel még azt is megfejtették, hogy az asszisztens gyerekkorában (asszisztens kb. 70 felett van) kié volt… Ott már majdnem ledobtam a láncot. Ezek után átnyújtottam a papírt, amit a MC-ban adtak, és kihúzták zölddel, azt, ami még hiányzik (EKG és vércsoport meghatározás). De sajnos elkövették azt a hibát, hogy ami nem kell (általános labor, stb-stb.) nem húzták át. Így hát futottunk még egy kört abban a témában, hogy nem kell-e a többi, papíron szereplő vérvétel is. Itt feladtam, mondtam, hogy oké, csináljuk meg a többit is.
De még messze volt a lista vége. Megbeszéltük a Depot-beadást is, vasárnap reggel fél 8-ra.
Ha már mellettem volt a MC-os egész dosszié, előhúztam a Férj laborját is (olyan lett, mint az éjszakai égbolt… csillagos), hogy nézzen már rá. Háát, csak hümmögött, és felírt egy koleszterin csökkentőt.
Amikor ezzel minddel kész lettünk, akkor már csak az EKG volt hátra. No, ez igazán mókás volt. Felcsatolták az összes motyót, doktor úr jött, hogy ugorjunk neki a vizsgálatnak. Igen ám, de az EKG vacakolt, valahogy nem akarta azt csinálni, amit mi szerettünk volna. Túl vastagon írt, nem volt jó a földelés (?). Kijött vagy 3 méter papír. Én naívan azt gondoltam, hogy kész vagyunk. Áhh, francokat. 3 m papír leszab, összegyűr. Újabb nyomtatás, földelés-zsinór ide csíptet, oda csíptet, stb, szentségelés, hogy nem oké. 3 méternél újra leszab, újra összegyűr. Közben a kezem már kezdett zsibbadni, mert kicsit túl szorosan tették rám a cuccot. Szerintem kb. fél óra alatt sikerült egy messze nem tökéletes – ám a hozzáértők számára értékelhető – papírt előállítani. Öröm-bódottá, elköszönés, távozás. Kifele menet a várakozóktól a “szemmel verés” fogadása “viszonlátás” (reményeim szerint erre nem a közeli jövőben kerül sor), majd távozás a váróból. Anyuval nem beszéltem ma, de előfordul, hogy csuklott szegény, amikor laza 3/4 órás bent tartózkodásomat nehezményezve emlegetni kezdték a még kint várakozók.
11-re be is értem a munkahelyemre, így ha be akarom hozni a lemaradást, akár este 8-ig ülhetek bent. 🙁
Murphy egyelőre nem áll nyerésre, de ma is előkelő helyen végzett.
Hát ez is megvolt, még sincs este…