Ma volt az első kontroll a lombik indítása óta.
A második naptól napi egy Pergoveris injekciót kapok vállba, bőr alá. Nem tudom, más hogy van vele, nekem eszméletlenül csíp, és fáj a beadása. Oké, kibírom, túlélem, nem rinyálok, de tényleg fáj. Nem úgy, mint a depot, (az volt, hogy utána két napig fájt) ez elmúlik 2 perc alatt.
Reggel 7:30-kor laborral indítottunk. Egy fiola vér kellett, a cső vákuumhibás volt, de így is gyorsan kész voltam. Ezután volt egy “hüvelytisztasági” vizsgálat (ezért külön fizetni kellett, nincs bent a tb-keretben, ez 3000 ft volt), lényegében azt nézték meg, hogy nincs-e valami gomba, baci, egyéb (kár lenne elbukni a lombikot emiatt). Ez is gyorsan kész volt, ez kb. olyan, mint egy rákszűrés. Nem is a doki csinálta, hanem egy fiatal ápolónő. Kedves-aranyos volt.
Amikor ezzel is végeztem, volt egy szabad órám, gyorsan átvágtáztam a plázába, és betoltam egy szendvicset és egy kávét, közben olvastam egy kicsit. Gondoltam jobb egy plázában olvasni, mint egy tömött váróban, netán a kocsiban az ezer fokban.
9:15-re kaptam időpontot ultrahangra, kicsit előbb érkeztem vissza. Csak ámultam-bámultam, mert alig néhány oldalt tudtam elolvasni a könyvemből, már szólítottak az ultrahangra. Kicsi ücsörgés még az uh-ban, majd jött a doki, aki a jobb oldali petefészekben 6 db növögető tüszőt számolt meg. 4,5-7 mm-es méretűek. A bal oldalon sajnos semmit nem talált 🙁 Azon az oldalon volt a cisztám, valószínű, hogy amiatt).
Ezután – mint rendesen – az emeleti váróban kell várakozni. Itt ismét elővettem a könyvemet, de nem olvastam belőle még 3 mondatot, amikor már szólított is a doki. 🙂 Pedig tele volt a váró, nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan szabadulok, kellemes meglepetésként ért.:)
Megkérdeztem azt is, hogy ha minden rendben van, van mit leszívni, sikerül megtermékenyíteni, osztódni kezd, és visszaültetik, akkor van-e valami javaslat, hogy táppénzre kell menni, stb. először azt mondta, hogy ilyenkor általában 2 hét táppénzre veszik a leendő kismamákat, aztán kérdezte, hogy vagy akarok-e dolgozni. Háát, igazából szerintem igen. Nem végzek nehéz fizikai munkát, így nem gondoltam, hogy itthon hesszelek majd. Oké, előbb érjünk el odáig, lehet, hogy megváltozik majd a véleményem 😉 Nem mintha nem tudnám elfoglalni magam itthon, de ha minden összejön, akkor lesz elég időm majd itthon később, nem akarom szivatni a kollégákat. Arról nem is beszélve, hogy talán ha dolgozom majd, akkor nem azon kattog az agyam, hogy ágyazódik-e már befele a mi kis babszemünk, vagy nem…
További 4 Pergoveris injekciót kaptam, pénteken pedig vissza kell mennem kontrollra.
Ezen a vizsgálaton egyedül voltam, a Férjet hagytam dolgozni, neki most nem volt dolga. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: