Lombik – 17. nap – Punkció

Hát elérkezett – az egyik – nagy nap. 🙂 Ma kiderült, hogy az elmúlt 2 hét gyümölcsei beértek-e. 🙂

Jelentem: igen. 🙂

Reggel fél 9-re volt jelenésünk a MC-ban. Korábban érkeztünk, mert a fránya nyilatkozatokat nem tudtuk teljesen kitölteni, nem akartuk, hogy amiatt kelljen húzni a drága időt.

Szerda este megkaptam az Ovitrelle injekciót, aminek következtében 36 óra múlva volt időzítve a peteérés és ezzel együtt a punkció (azaz petesejt leszívás).

Mivel korábban érkeztünk, kicsit többet kellett várnunk, de jó volt, mert kicsit még tudtunk beszélgetni, ez jótékony hatással volt az idegeimre. Nem kattogott az agyam azon, hogy mi-merre-hogyan.

3/4 9 körül szólítottak minket, a férj a fenti váróba kapott meghívást, én pedig az alsó szinten a műtőbe.  Az öltöző már ismerős terep volt, kiválasztottam a virágos hálóinget, két náájloncsukát, a lepedőt és a sapit, és vártam a soromra. Eleinte még nyugodtan, aztán persze kezdtem izgulni. Sokat kellett várnom, kb. fél órát, amire szólítottak. A műtőben őrületesen ment a klíma, fáztam is kicsit. Persze az idegtől is. 😉 Jött az altatóorvos, végigkérdezett a gyógyszerérzékenységről, korábbi altatásokról, majd bekötötte az infúziót. Nekem ez sarkalatos pont, nagyon utálom. Jó, tudom, nem is nagyon van mit szeretni rajta, de ezen mindig parázok. A jobb kezemen nincs valami jó vénám, így külön izgultam, hogy elsőre sikerüljön. Persze, nem most csináltak ilyet először… Azért a szúrás után még kicsit bizergálták, hogy jó legyen, de végül oké volt. Ezután jöttek-mentek, eltűntek, és fél 10 volt, amire összeállt a csapat. Közben én már azon izgultam, hogy az én kis tüszőim bírják még ki ezt a kis időt, mert nem tudom, hogy ha ez nem sikerül, mikor vállalom be még egyszer ezt a tortúrát…

Végül befutott a doki, benyomták az altatót, és már aludtam is. 🙂

A következő kép már az őrzőben van, amikor magamhoz tértem. elég gyorsan ment, negyed 11-kor már ébren voltam. Kis idő múlva megjelent a férj is cuki zöld műtős ruciban és nájloncsukában. 😀 Elég kába voltam még, de amikor mondta, hogy 7 db sejtet sikerült nyerni, egyből jó kedvem lett. 🙂 A 9-ből ez nem rossz, azt hiszem.

Kicsit még feküdtem, aztán segítettek kiülni, kérdezték, hogy jól vagyok-e. Férj eddigre hozott enni-innivalót, és fél 12 fele mehettem öltözni, és vártunk a dokira. A megbeszélés kb. 2 perc volt, közölte, hogy 7 db sejtet nyertek, és naponta kell érdeklődnünk a gyerkőcök hogyléte felől. Kaptunk egy újabb papírt is, hogy a punkció után mi a teendő, valamint 3 receptet: Utrogestan, Crinone, és egy T-betűs “piros hetes”típusú gyógyszer, ami mindent visz, fertőzésre való. Ebből mind a 4 darabot be kellett szedni egyszerre, az Utro-t holnaptól, a Cirnone-t az ET után kell kezdeni.

Ma pihengetek, beszedtem a C-vitamint, a kismama vitamint, sok folyadékot iszom, és várom a holnap reggel 9 órát. 🙂