Tegnapi információk szerint a bébik jól vannak, a “nagyokat” már nem nézték, a “kicsik” közül az egyik 3 sejtes, a másik 9 sejtes volt.
Előzetes megbeszélések szerint ma negyed 4-re kell mennünk, de maradjunk telefonközelben, lehet, hogy még változik.
Tegnapi sztori: 9:00-kor felhívom a MC-ot. Kicseng-kicseng-kicseng, sehol semmi. 2 perc múlva ismét. Aztán 5 perc múlva megint. Várok még 5 percet, próbálom a másik számot is hívni, semmi. Na, oké, nem csesztetem őket, megyek reggelizni, utána újra megpróbálom. 3/4 10 körül hívom újra őket. Csodák csodájára felveszik. Húú, és haa. Még majdnem le lettem cseszve, hogy már várták a hívásomat, sőt HÍVTAK is a mobilomon, mert már mentek volna haza. Hm… Nézem a telefonomat, hogy szórjam a hamut a fejemre, amiért nem vettem fel, és nem is hallottam… Nos, sehol semmi. Kérdeztem, hogy mégis milyen számot hívtak, mert nincs nem fogadott hívásom… Kiderült, hogy egy 7-est 1-esnek írtak a kislányok a recepción… Hogy meglepődött volna a páciens, ha mondják neki, hogy mikor mehet ET-re… Leegyeztettük a számot, állítólag most már a jó számon hívnak majd, ha van valami bajuk.
Egyelőre ennyi, várjuk a fejleményeket.
Egyébként úgy döntöttem, hogy ha minden oké, akkor lehet, hogy holnap még otthon maradok. Egy kis pihi jár még nekem is a kölykökkel.:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: