Bizony egyre nehezebb a várakozás. Pedig még bőven van idő a vérvételig. Tegnap a nagy gondolkodás közepette bevillant az a csodaszép piros táska, amit az egyik MC-os látogatás vérvétele utáni plázázáskor kinéztem (és egy következő alkalommal Férjnek is megmutattam). Így aztán kitaláltam, hogy mi lenne, ha az lenne a vigaszdíj? Már arra az esetre, ha jövő szerdán a POZITÍV hírek helyett negatívat kapnánk. Férjnek tegnap “tálaltam” a dolgot, nagy ellenkezés nem volt (nem meglepő módon nagy lelkesedés sem). Gondolom erre az esetre neki is vannak ötletei, csak nem a táskás boltból, hanem mondjuk a pláza másik végében levő piros-fehér feliratos műszakiból… Remélem, hogy nem új objektívet akar fájdalomdíjként… Tudom, hogy egy/két gyerek, és egy táska nem említhető egy lapon… ha válogatni lehet, én is inkább a kölyköket választanám. 🙂 Viszont a vásárlás pozitívan hat a lelki békémre, arra az esetre, ha szükség lenne a pozitív hatásra. A nemteszteléssel kapcsolatban már nem vagyok olyan sziklaszilárd… És sajnos néha képes vagyok egészen beleélni magam abba, hogy talán most sikerült… És mint tudjuk, nagy reménykedésből nagy pofára esés lehet, úgyhogy próbálom magam visszafogni. 6 nap múlva ilyenkor már talán tudjuk az eredményt. 🙂