A hétvégét egyszerűen imádom. 🙂 Nem kell korán kelni, lehet ráérősen reggelizni, és a lépcsőre kiülve kávét inni a kávéra gondolni. 😀
Valamint általában – ha nem szervezzük hülyére a hétvégét programokkal – akkor szép kényelmesen takarítani is tudok, meg tenni-venni mindenfélét. Ma ráadásul az idő is szép volt, így sort kerítettem egy kis kerti munkára is.
Nem, nem ástam fel a kertet, csak kicsit rendbe szedtem. Még mindig lenne mit tenni, de egyelőre beérem ennyivel, hogy kissé gazmentesítve lett. 🙂
És egész nap zabálhatnékom van folyamatosan. Mivel itthon vagyunk, ezért találok is mindig valami ennivalót. No ennek köszönhető az, hogy hízásnak indultam. A múltkor olyan elánnal ettem a csipszet (csak így magyarosan), hogy a Férj az ő részéről is lemondott (gondolom látván, hogy úgy tömöm, mint aki egy hete nem evett, és talán az éhhalál fenyeget). Pedig a nasi azért megy nála is.
A tünetek-nem tünetek érzésébe kezdek belekettyózni, úgyhogy igazán jó lenne, ha a napok kicsit összeszednék magukat, és gyorsabban telnének…
Még 4 nap…
Nem csoda, hogy tele vagy kétségekkel. Ez ennek az ideje. (A kétségek nem múlnak el akkor, amikor ott a pozitív teszt, sőt, akkor sem, amikor látod őket az UH-n… mindig van miért izgulni, főleg, ha valaki olyan aggodalmaskodó, mint én…)
Ha 5 napos bogyókákat kaptál vissza, akkor simán lehet, hogy már a beültetést követő napon elkezdtek beágyazódni (sőt, akár még aznap), és ennek a jele lehet szurkálás is. Nekem szinte végig ilyen “megjövős” érzésem volt mellette.
Akkor indul a visszaszámlálás vasárnapig.:) Drukkolok.
Megértelek, hogy félsz a teszteléstől. Ha a lombikig eljutottatok, akkor gondolom, láttál már néhány negatív tesztet, és nem szeretnél több ilyet…
A barátnődet pedig “gyötörd” csak nyugodtan, ellenkező esetben biztosan te is meghallgatnád minden nyafogását. 😉 A barátnők bírják a strapát. 😉
Hogy a progeszterontól megjöhet-e a menzesz… jó kérdés. Láttunk már ilyet is, olyat is. Az utolsó napokban már folyton rettegtem, amikor wc-re mentem. Ezen az sem segített sokat, hogy a hormon-dugaszolástól folyton éreztem, hogy folyik valami…
Na de fel a fejjel! 🙂
A terhességet eddig jól viselem, persze vannak ilyen és olyan napok, de az annál is így van, aki nem hord két bébit a pocakjában. 🙂
Jaj nagyon örülök, hogy ilyen gyorsan írtál nekem! Nagyon jól esett köszönöm! Mi sem beszélünk róla és én a harmadik nap óta dolgozok. De már másnap tettem vettem, főztem jöttünk mentünk, persze mértékkel. 🙂 Tele vagyok kétséggel és nem merek hinni, belelovalni magam meg pláne!
Szóval a helyzet a következő, szombaton volt a beültetés és már vasárnap reggel enyhén fájt a hasam …azóta hellyel közzel minden nap (megjegyzem enyhén, nem görcsöltem, vérzésem sincs! ) megszakításokkal. 2 napja viszont nem érzem, a mellem azóta folyamatosan fáj mióta beültették, sőt ha jól emlékszem már előtte is fájt(gondolom a sok hormontól). Szóval nem tudom mit gondoljak félek nagyon! 🙂 (tudom unalmas, mindig csak ezt tudom hajtogatni). Nekem azt mondta az orvosom, hogy vasárnap vagyis 6-án teszteljek és másnap menjek vérvételre. Szóval tesztelnem kell, de őszintén egyáltalán nem merek. Gyáva nyúl vagyok!
Senkivel nem beszélek erről, csak egy barátnőm van (aki szülésznő is) , ő adta be a szurikat és csak vele beszéltem erről, de már az ő életét se akarom megkeseríteni az állandó kétségbeesésemmel.
Azt sem igazán tudom, hogy a progeszterontól megjöhet e menzesz vagy sem…mindenhol más van.
Szóval vasárnap telik le a picit több mint két hét.
Próbálom lekötni magam de nehéz! 🙂
Ha néha írsz azt megköszönöm, legalább valakivel tudok erről beszélni.
Te hogy vagy? Hogy viseled a terhességet? Olyan izgalmas! 🙂 Majd írj az élményeidről, szívesen olvasom!
Szia!
Köszönöm, igyekszem a blogban használható információkkal szolgálni azoknak, akik hasonló cipőben járnak.
Nagyon drukkolok neked, és együtt érzek veled a várakozás miatt. Tudom, hogy milyen nehéz volt. Emlékszem a bizonytalanságra, hogy egyik pillanatban azt mondtam, hogy húú, biztosan sikerült, a másikban meg a totális reménytelenség lett úrrá rajtam.
Sajnos tuti tippet nem tudok adni, mert egyrészt ahányan vagyunk, annyiféle módon reagálunk, másrészt a terhesség, és a közelgő mensi tünetei sokszor teljesen megegyeznek.
Most hétvégén találkoztam egy ismerősömmel, akinek egy barátnője is mostanság lombikozott. Elmesélte neki, hogy én mennyire meg voltam indulva a tonhalért. Ennek eredményeképp az jött ki (sajnos nekik nem sikerült), hogy azért nem sikerült nekik, mert nem kívánta a tonhalat… Szóval ezek a dolgok nem olyan egyszerűek sajnos.
Nekem elég jelentős mellfeszülés volt – főleg oldalt. A hasam ugyanúgy fájdogált, mint mielőtt megjön, és szinte minden éjszaka fel kellett kelnem pisilni, de mást nem nagyon tapasztaltam. Különös aluszékonyságot, ami pl. másnál azonnal jelentkezett, nem.:)
Bízzatok-bízzatok, de ne lovaljátok bele magatokat. Nekem pl. segített, hogy szinte nem is beszéltünk róla abban a két hétben. Persze nem az volt, hogy teljes hírzárlat, de nem ringattuk bele magunkat. Próbáltuk tenni a napi teendőket (én végig dolgoztam is), amivel egyébként is foglalkoztunk, és számoltunk vissza. (Megjegyzem, egyáltalán nem volt egyszerű)
Utólag persze a Férj mondta, hogy ő biztosan tudta, hogy sikerült, mert annyira másképp viselkedtem, mint egyébként. De én erre is azt mondom, hogy óriás mennyiségű progeszteront kaptam (és kapok azóta is), úgyhogy ezen egyáltalán nem kell csodálkozni.
Én pl. még akkor is kétségek között voltam, amikor már a váróban ültünk. Tesztet is csak akkor csináltam otthon, amikor már tudtuk, hogy mi a helyzet.
Egyáltalán nem hangzik bután, elhiszem, hogy ideges vagy. Természetes dolog. Ha sikerült, akkor hamarosan gyökeresen megváltozik a jövő. 🙂
Én őszintén drukkolok nektek, és mindenképp várom a híreket! 🙂 Jól számolom, hogy pénteken mentek az eredményért?
Szia!
Ma találtam rá a blogodra és egyszerűen fantasztikus! Nagyon tetszenek az írásaid. 🙂 Én most voltam beültetésen szeptember 21én…) Most vagyok az izgalmakkal/hisztikkel teli 2 hét várakozásban. Keresem a tüneteket amiket lehet nem kéne…egyik percben kétségbe vagyok esve a másikban lekötöm magam…remélni nem merek max percekig…inkább másodpercekig. Segíts kérlek, neked volt valami tünete vagy inkább hagyjam ezt? Lehet kicsit butának hangzik, de hihetetlenül ideges vagyok. 🙂
Nagyon Várom Válaszod.
Őszintén gratulálok a kis babócákhoz ez fantasztikus!!!!!!!