Lombik – 37. nap – Beszámoló a tegnapi napról :)

Tegnap csak ahhoz volt erőm, hogy leírjam: SIKERÜLT 🙂 🙂 :), ma elmesélem, hogy mi történt tegnap. 🙂

Szóval:

Mint mindig, most is 7:30-ra érkeztünk vérvételre. Bejelentkeztünk, ahol megkérdezték, hogy hogy vagyok. Pár napja fájdogál a hasam, olyan “megjövősen”, ezt mondtam is. Kérdezték, hogy van-e vérzés, de mivel az nincs, így azt mondták, hogy nem gond. A vérvételt nettó 20 mp alatt lerendeztük, utána várt ránk a plázázás. Mivel csak fél 10-10-re kellett visszamennünk, így rengeteg időnk volt. A szokásos szendvicsezős helyünkre ültünk be, bedobtunk egy kávét is… én koffeinmenteset, ami azért – valljuk be – nem egy nagy élmény. De most már úgy vagyok vele, hogy nem remeg a szám széle, ha a reggel kávé nélkül indul. 🙂 Körülnéztünk még, megtekintettük a táska-választékot is. 🙂

Fél 10 előtt pár perccel indultunk vissza. Bejelentkeztünk ismét a recepción. Ott félvállról közölték, hogy megvan az eredmény, majd mondják nekünk is. Ekkor nagyon rossz érzésem támadt, mert vártam volna, hogy egy félmosollyal majd jelzik, ha pozitív, de nemhogy félmosoly nem volt, de egyenesen durcás nézéssel érkezett az infó.Amikor leültünk, a torkomban dobogott a szívem, nagyon-nagyon ideges lettem, és arra gondoltam, hogy inkább nem is akarom tudni, ha nem sikerült, és mi lenne, ha még itt üldögélnénk kicsit, aztán hazamennénk.

Több, mint 1 órát várakoztunk, amikor végül szólított minket a főnővér.  Remegő térddel mentem be. Aztán a főnővér lapozta a mappánkat, és kérdezte, hogy mondja-e az eredményt, vagy kérdezhet előtte egyet.  A Férjjel egyszerre vágtuk rá, hogy AZ  EREDMÉNYT szeretnénk hallani, a többi jöhet később is. 😀 Ekkor fülig mosollyal közölte, hogy bizony terhes vagyok. Nem is akármilyen HCG szinttel. Nekem csak az jutott el az agyamig, hogy ezerrel kezdődött a szám (Férj azt mondja, hogy 1900akármennyi). Az örömkönnyekkel küszködve kérdeztem, hogy akkor lehet, hogy ikrek?? Erre a főnővér mondja, hogy bizony, lehet. 🙂
Az első terhes-ultrahang időpontja: szeptember 17. 🙂 Ezen kívül kaptam még 2+3 doboz fincsiséget, valamint arra a kérdésemre, hogy gusztustalanság-megszüntetés érdekében szabad-e hüvelyöblítést csinálni, azt a választ kaptam, hogy: NEM!!! Viseljem el még 2 hónapig, mert jobban tud tapadni az anyag öblítés nélkül, és sokkal jobban felszívódik, amire most nagy szükség van. (Férj ide vonatkozó kommentjét mindenkinek a fantáziájára bízom, annyit elárulok, hogy szerepelt benne a SZEX, és a KIZÁRT szó)

Miután itt végeztünk, visszamentünk a plázába, és megvettük a táskákat. 🙂

Férjjel beszélgetve kiderült, hogy ő teljesen biztos volt benne, hogy “élősködőim” vannak.  Miért is? Nos, azt mondja, hogy tiszta hülye voltam, olyan dolgokat csináltam, amit sosem szoktam. Ezen kívül – ez persze nekem is feltűnt – minden éjszaka kimentem pisilni, mert annyira feszített, hogy nem bírtam.  És a leginkább jelentőségteljes dolog: 2 hét alatt 3szor ettem tonhalat. Ami másnál biztos nem nagy ügy, de én nemhogy nem szeretem, de utálom a halat, mindenféle vízben élő herkentyűt kezdve a balatoni halaktól, zárva a tenger gyümölcseivel. Az egyiknek túlzottan iszap-íze van, a másiknak meg simán HAL íze. 🙂 Most pedig meg vagyok őrülve a tonhal konzervért…

Hihetetlen, hogy még csak milliméteres(ek), de már így vezényel(nek) anyunak, hogy mit egyen… 😀

A férjjel tudatosan kerültük az elmúlt 2 hétben a bébi-témát. Aki már túl van rengeteg, de akár csak néhány csalódáson, az tudja, hogy az ember általában csendben reménykedik, mert azt hiszi, ha kimondja hangosan, akkor kipukkan a szappanbuborék, elillan a remény, a csoda, az egész. Elhiszem, hogy van olyan, aki boldog várakozással tölti a 2 hetet, és elképzeli, hogy majd milyen(ek) lesz(nek) a kölykök, és a neveket is kiválasztották már, mi a kivárásos típusok vagyunk, mindent a maga idejében. 🙂

Így most várjuk a szept. 17-ét. 🙂

Addig is jelentkezem majd. 🙂