Hihetetlen, hogy ilyen 2 hetes etapokban mérjük az időt. 🙂 2 hét a kezdéstől a petesejt leszívásig, aztán pár nap a visszaültetés, majd újabb két hét az eredményre várakozva. Most pedig ismét.
Egész szépen fogynak a napok. Igaz, az elején mindig így van ez, a vége fele pedig alig telik az idő. 🙂
Egyébként jól vagyok. 🙂 A hasam néha fájdogál, ezért biztos, ami biztos, próbálok kicsit pihengetni. Ja, és totális zabálhatnékom van, leginkább mindent mindennel ennék. Persze még mindig a tonhal a nyerő, de nem ehetek folyton tonhalat, mert tele leszek higannyal (állítólag). Így is óriási bűneim vannak, mert még a hét elején annyira rákívántam a camembert-re, hogy meg is ettem egy egész karikával. Annyiszor mondtam már, hogy nem eszem ilyesmit, mert épp “háthaterhes” vagyok, hogy azt mondtam, most megeszem. És milyen isteni jó volt… Nyami. 🙂 Oké, nyers húst nem ettem volna, szóval nem kellenek a kövek. 😀
Kávéval kapcsolatban azt olvastam (barátunk, az internet), hogy max. 3 presszókávé engedélyezett. Én magamnak napi egyet hagytam jóvá, meg koffein menteset, ha nagyon kávéihatnékom van. Egyébként a koffeinmentes kávét annak találták ki, akit le akarnak szoktatni a kávéról. Azért az csak kávé helyett van. 😀 Az íze… határeset.
A hasam a punkció előttig totál lapos volt, hát ez már a múlté… Hogy ez csak puffadás, vagy már most így kell ennek kinéznie? (nyilván a 2 mm-es kölyköktől nézek ki úgy, mint aki lenyelt egy fél dinnyét) Gőzöm sincs. A hordható ruháim mennyisége viszont eléggé aggasztó. A nadrágoké különösen. Mindegyik szorít. Pólóból igyekszem minél lazábbat venni, mert egyelőre nem szeretném mindenkinek az orrára kötni a dolgot – különösen addig nem, ameddig nem tudjuk, hogy minden oké odabent.
Egyébként a szülők már tudják, és a tesók, a főnököm, és 2 kollégám, és a csajok a tánccsoportból. Ja, és itt az a pár ember a blogon. 😀
Szerdán ahogy hazaértünk a MC-ból, azonnal csináltam egy tesztet, ami olyan pozitív lett (mily meglepő), hogy még végig sem futott rajta a nedvesség, már látszott. 🙂 Szerintem 100-as nagyságrendben mérhető a tesztek száma, amit már megcsináltam az elmúlt 3 évben, volt közte olyan is, ami halvány csíkos volt, aztán nagyon halvány csíkos, de szinte kivétel nélkül csak úgy látszott, ha bizonyos szögből néztem. Egy ilyen pozitív tesztet a kezemben tartani egészen új élmény volt. 🙂 Így utólag sem bánom, hogy nem csináltam tesztet előtte. Bizonyára azok is full csíkosak lettek volna már napokkal előtte is, de annyira paráztam attól, hogy megint a nagy semmit kell majd nézni rajta, hogy inkább kibírtam teszt nélkül. 🙂
Egyelőre hányingerem sincs, de állítólag az csak a 6. hét körül szokott kezdődni, szóval ezt nem szeretném elkiabálni. Az aluszékonyság is alakul szépen, délután aludtam is egy órácskát, teljesen kidőltem. 🙂 Ja, és az éjszakai pisilés, de azt mondják, hogy az innentől kezdve már végigkísér.
A táncról – ha csak átmenetileg is – lemondtam. Szerdán voltam, de annyira nem esett jól, húzódott, kellemetlen volt, hogy úgy gondoltam, hogy most mégis csak bogyókák a fontosabbak. 🙂
Nos, most így állunk, várjuk a szept. 17-ét. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: