Nem, semmiféle sorozat-nézésbe nem bonyolódtam bele. (Anno a Barátok köztről sikeresen leszoktam, azóta csak visszafogott Grace klinika függőségem van. :))
A Férj azt mondta, hogy itt a blogomban csak olyanokat írok róla, amiből az jön le, hogy ő a negatív “főszereplő”.
Itt és most le kell szögeznem, hogy ez nem igaz. 🙂 A Férj vicces fiú, imádom… már 11 éve. 🙂 Ő a másik felem (hol a jobbik, hol a rosszabbik persze :D) Fullhiggadt bír maradni olyan dolgokban, ahol én begőzölök, cserébe viszont felhúzza magát olyanokon, amit én egy vállrándítással elintézek (ha valaki töszörög előttünk az úton, azt válogatott kínzásoknak vetné alá, vagy ha várakozni kell hiába… pl. utóbbi MC-os látogatásunk)
Megéltünk egymás mellet jó sok mindent, amit ennyi idő alatt meg lehet. Volt sok nevetés, meg sírás, veszekedések és kibékülések, parázs viták, és kompromisszumok, de ennyi idő alatt összecsiszolódtunk, mára már kiegészítjük egymást. Persze nem értünk egyet mindenben, de azt hiszem, nem is ez a cél. 🙂
Egyszóval a Férj, az a Férj, jófej, és szeretem. Nem sorolom fel, hogy mi mindenért, az már úgy nem lenne az igazi. Bár most határtalanul hálás vagyok neki, hogy mellettem volt, és együtt összehoztuk ezt a két kis bogyeszt a pocakomban. 🙂
Tovább nem magasztalnám, nehogy még a fejébe szálljon a dicsőség, és a zoknikat ugyanúgy szétszórja, ahogy szokta. 😉
Ui: Holnap megyek a “sima” dokihoz, írok a fejleményekről. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: