8+2 – Vizsgálatokon innen és túl, baby boom, miegymás

A hét eddigi részében nyugi van, az orvosomtól még nem érkezett meg postán a laborbeutaló, így nem kell még összeszurkáltatnom a vénáimat. A kombinált teszt első részére pénteken reggel megyek. Szóval most igazából nincs semmi.

A hétvégén kerti partin voltunk, ahol egyrészt majdnem szétfagytunk, aztán összezabáltam mindent, amit találtam (a teljesség igénye nélkül: kakaós kalácsot vajjal, tea, csipsz, citromos víz, tecsós baconos-sajtos stangli, milka csoki, grapefruit lé, alma, dió, szezámmagos sós ropogtani való, mandulás-tejszínes süti, babgulyás, pizza, mekis kaja, kfc-s kaja… ) Más bűnömre nem emlékszem…

Ennek hatására tegnap a gyerekeim büntit rendeltek el, és szinte egész nap nem hagytak enni, olyan émelygés volt rajtam. Azért a nap végén – a “változatosság gyönyörködtet” akciónk keretében egy kis kínaival próbáltam őket kiengesztelni, na az tetszett nekik. 😀 Amíg enni kellett, nekem is, aztán a fizetéskor kiderült, hogy nem működik a terminál, így majdnem mosogatnunk is kellett… De nem adjuk magunkat olyan könnyen, inkább elsétáltam az automatához, és vettem magamhoz pénzt, így mindenki jobban járt. Egyébként imádjuk a kínait. Én legjobban a gombás-bambuszos csirkelevest szeretem, a pirított tésztájukat és a szezámmagos-csípős csirkegolyót. Nyami… imádom. Ja, meg persze a pekingi kacsát. Na az aztán igazán isteni. Ebbe az étterembe egyébként “büféebédre” szoktunk járni, ez külföldiül az “all you can eat” megfelelője. Mondjuk mi vagyunk azok, akiken nyernek, mert egyrészt akkor sem tudok többet enni, ha “ingyé” van, másrészt általában eléggé sietünk, így nem tudunk a különböző fogások között negyed órákat szusszanni, hogy még egy extra adag ez-az-amaz belénk férjen.  Ja igen, szóval bogyókáknak ízlett a kaja. 🙂

Aztán vissza a hétvégéhez, és a címben szereplő baby-boom-hoz. A hétvégén az is kiderült, hogy nagynéni leszek, hozzávetőlegesen 1 héttel korábban, mint ahogy anyuka. 🙂 A nővéremék eddig sikeresen eltitkolták, hogy ott is érkezik a bébi. Hihetetlen, hogy 1 hét különbség van csak a kiírt időpontok közül. 🙂 Végül is, én mondtam, hogy milyen jó lenne együtt babát várni. Hát ez bejött. 🙂 Ez az 1 hét különbség persze biztosan okoz némi bonyodalmat a családban, de azt hiszem, megoldjuk. 🙂 Hú, már olyan kíváncsi vagyok az ősök meglepett, csodálkozó, aztán boldog ábrázatára! Szerintem odáig lesznek a boldogságtól. 🙂 Lám, mennyit kellett várni az unokára, most meg csak kapkodják a fejüket, hogy egy kupacban jönnek. 🙂 Persze még picit tartaniuk kell a szájukat, majd a 12. hét után lehet újságolni. A nagyszüleinknek majd a 12. hét után akarjuk elmondani, mert ők aztán biztosan nem tudják magukban tartani. 🙂 Nagy lesz a boldogság. 🙂

Még egyszer vissza  a hétvégéhez: mivel a kerti parti idején mi már tudtuk, hogy tesóméknál is bővül a család, és a társaságban a 4 lány közül 3 babát vár, nehéz volt ettől elvonatkoztatva csevegni, és nevetés nélkül kibírni, amikor kérdezgették őket, hogy akkor náluk mikor jön a bébi… 😀 Ja, és azt mondták, hogy már egyértelműen látszik, hogy pocakom van (naná, a sok zabálás valahol visszaköszön).

Nálam továbbra is inkább a délután álmosság dominál, de este sem esik nehezemre időben elaludni. Ilyenkor általában még olvasni szoktam (kb. 2 oldalt, aztán kidőlök). Tőlem teljesen szokatlan módon már 2 hete olvasok egy kb. 300 oldalas könyvet. :o) Pedig nem rossz a könyv, de a kapacitásom ennyi estére. 🙂