Eddig még megúsztam, de tegnap eljött ennek az ideje is.
Korábban azt hittem, tudom, mi az, hogy keményedés (rokon értelmű párja a merevedésnek)… bevallom, nagyon kellemes élményeim voltak ezzel kapcsolatban. 😀 Szerencsére mindig akkor keményedett, amikor szükség volt rá… na, a tegnapi keményedés, az másfajta volt… és semmi kellemeset nem találtam benne.
A történet tegnapelőtt kezdődött. A munkahelyen előbb egy e-mail, majd tegnap egy parázs vita, és már kész is volt egy “jó kis” haskeményedés. Ennek eredményeképp komolyan elgondolkodtam a táppénzen. Oké, ilyen nincs naponta – szerencsére – de így alkalmanként is pont elég. Nagyon rossz volt. Aggódtam a bogyókákért, próbáltam magam lenyugtatni, és amint lehetett (= véget ért a munkaidő) már pattantam is meg. Otthon aztán egy Magne B6 extra után rendeződni látszott a dolog. Bogyókáknak elmondtam, hogy nem lesz ebből rendszer, csak nyugi.
Az este további része eseménytelenül telt, tettem-vettem otthon teljes nyugalomban, beszéltem az anyukámmal – természetesen a délutáni ijedséget elhallgatva -, megbeszéltük a hétvégi menüt, igyekezve kerülni a nővérem témáját. 🙂 Már úgy izgulok, hogy mit szólnak majd. 🙂 Jobban várom, mint amikor mi árultuk el, hogy nagyszülők lesznek. 🙂 Persze az egészen más volt, ott már várták az infót, ez viszont most teljesen meglepetés-szerű lesz. 🙂
Ja, ma reggel ráálltam a mérlegre, 52,3 kg-ot mutatott. A múlt hét pénteki mérés 51,9-et. Hát ez van.
Holnap végre péntek. Hosszú volt ez a hét, várom, hogy hétvége legyen. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: