9+0 – Tanga vs. Mamabugyi

Ez a bejegyzés a nyugalom megzavarására alkalmas szóbeli  írásbeli (de könnyen elképzelhető) elemeket tartalmaz. Az érzékeny gyomrúak menjenek pillangót kergetni. 😀

Ma mosás (teregetés) közben kicsit besokalltam, amikor a 10. “mamabugyit” rögzítettem a szárítón. Elgondolkodtam, hogyan jutottunk idáig?? Én, aki megrögzött tanga-párti voltam.

Mi jön ezek után? Hajcsavarók, pakolás az arcon, és otthonka???? Még meg sem születtek a törpék, de már ennyire slampos lettem? (Aztán eszembe jutott, hogy szerencsére a szőrtelenítés még rendszeres elfoglaltság, szóval talán akkora baj még nincs). Aztán szépen csendben eszembe jutott, hogy hogyan is kezdődött…

Akkor, amikor orvost váltottam, 2011 októberében. Az orvosom az első alkalommal megosztott velem néhány javaslatot. Többek között, hogy felejtsem el a hüvelyöblítést, a cukrot, a fehér lisztet, a tejet, a bifiduszeszenzíízes joghurot, de mindenek előtt a tampont. Egyébként sem ajánlja, de az én endometriózisomnak úgy kell, mint egy falat kenyér. Elmesélte a hatásmechanizmust is: a tampon miatt nem tud kiürülni rendesen a menstruációs “folyadék”, és az ebben levő nyálkahártya darabok könnyebben megtapadnak, ha valami útját állja, ahol aztán csodás kis összenövéseket alkotnak. Hm. Számomra a betéthasználat a második menstruációmmal együtt kikerült a repertoárból, és egyetlen sejtem sem vágyott a “pelus” feelingre.  Így hát használtam továbbra is a tampont. Kényelmes volt, nem csorgott a cucc, stb. Aki tampont használ, tudja, hogy miért. Ezt szépen ki is találtam magamnak, mígnem eljött a második laparoszkópos műtétem ideje. Ez egy félórás rutin beavatkozás, ami elvileg 3 apró sebbel jár. Ehhez képest a műtétből felébredve én nem csak a három vágással lettem gazdagabb, de egy cső is állt ki a hasamból, amin gusztustalan véres váladék távozott egy kistáskába… Kicsivel később meglátogatott az orvosom, és elmondta, hogy ami odabent volt, azon másfél órát túlóráztak, minden mindennel összenőve, endometriózis hegyek… Ekkor  nyomatékosan felszólított, hogy ha valóban babát szeretnék, akkor ettől a perctől kezdve csak betétet használjak, mert egyéb esetben beprogramozhatom az évenkénti műtétet (amit pont a műtét utáni összenövések miatt egyáltalán nem ajánlanak kettőnél többször). Hm. Ennek sajnos nem bírtam ellenállni, így attól a pillanattól maradt a betét. Ehhez persze a cuki tangák helyett kénytelen voltam beruházni néhány mamabugyira, mert a betétek igazán viccesen mutattak volna a tangára szerelve. 😀 Persze a mamabugyi-hordás ekkor még csak a mensi idejére korlátozódott. Aztán persze volt, hogy a reggeli – félálomban végrehajtott öltözködésnél – nem a tanga került a kezem ügyébe, de sebaj.

Amikor viszont eljött a petesejt leszívás, majd a beültetés ideje, az orvosom ellátott egy raklapnyi “dugdosni valóval”, ezzel együtt megindult az állandó kifele áramlás. Emlékszem a régi szép idők Klion, Canesten, stb-kúráira, de azokhoz elég volt a tanga-tisztasági betét kombináció. Hát, emberek, ehhez szigorú mamabugyi-viselet kell. És már az inkontinencia-betéten is elgondolkodtam, mert ezek a sima tisztaságiak… volt, hogy úgy éreztem, bepisiltem…  A következő 3 hetet persze már csak kibírom (a 12. hétig még ennyi van hátra), de nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hiányozni fog ez a téma.

A tangáimat persze nem tettem messzire, alig várják, hogy újra használatban legyenek. Igaz, hogy a vizilovakon nem mutat túl jól a tanga…

Kedveljétek a blog facebook oldalát, hogy mindig értesüljetek a friss bejegyzésekről, vagy iratkozzatok fel a blogkövetésre.