… ami persze nem igaz, mert a szekrényemben igazából egy tűt is nehezen lehetne elhelyezni, annyira tele van… Csak amióta bogyókák beköltöztek (plusz tolom a rengeteg hormont befele), és átvették az irányítást, bizony a ruháim nagy része “összement” a szekrényben. Főként persze a nadrágok (szoknyát ilyenkor télvíz idején ősszel már nem nagyon hordok, így azok kevésbé zavarnak. :D). Volt egy elképzelésem arról, hogy kb. mit veszek majd fel. Aztán elkezdtem kirámolni a szekrényt, és újragondoltam a dolgot… majd megint újragondoltam. Férjnek megmutattam az elképzeléseimet, de egyiket a másik után szavazta le azzal, hogy nem áll valami jól. Tegnap – úgy tűnik – végre megoldást találtam. Mondjuk elég vicces volt, hogy a nadrág, amit végül a “zsűri” is elfogadott, az úgy önmagában szűk volt, a begombolásáról pedig jó ideig még nem álmodom. 🙂 Viszont egy bandázst ráhúzva már tökéletes, és még kényelmes is. 🙂 A blézert pedig nem gombolom majd be, mert az úgy olyan menő. 😀
Férj pedig tegnap már majdnem elzavart ruhát venni, de megmakacsoltam magam, hogy azért sem… Arról nem beszélve, hogy jelenleg ebben a városban kismama nadrágot venni majdnem a lehetetlennel határos… De mindenképp kihívás. Van itt pláza, meg ilyen-olyan bevásárló “negyed”, a sok kétbetűs-&-es üzlettel, de a kismama részleget mindegyikben megszüntették. (Komolyan úgy érzem, csak arra vártak, hogy én végre kismama legyek, és már startra készen várták, hogy kirámolhassák az “Umstandsmode”-t… Oké, gyógyíttassam magam, ugye?:D)
Szóval lassan elkerülhetetlen, hogy kismama nadrágot szerezzek be (egy már van, csak az még kicsit nagy). A nadrágok már csak kigombolva okésak, a pocak pedig egyértelműen látszik. 🙂 Szerencsére felsőből és pulcsiból még egy darabig lesz olyan, ami rám jön majd, hála a tavalyi év beszerzéseinek. 🙂 Ha pedig majd home office-olok, úgyis macinaciban nyomom egész nap. 😀
A mega-pocakról igyekszem mostanában képet feltenni. 😀