12+2 – Egy szakasz vége :)

Eljött ez is, túl vagyunk az első 12 héten. 🙂 Nagyon örülök ennek, mert vártam már ezt a pillanatot. Innentől ismét egy szinttel feljebb lépünk. 🙂 Alakulunk.

A törpék méretéről ahány helyen, annyi félét olvastam. Az általános a 6-8 cm közötti ülésmagasság. 🙂 Azért az már nem rossz. 🙂 Így legalább már tudom, hogy miért ez a nagy gömbölyödés (annak ellenére, hogy az elmúlt 2 hétben csak 30 dekát híztam). A munkahelyen is egyre többen tudják már. Egyrészt elég feltűnő jelenség a pocak, másrészt a hírek azért csak jönnek-mennek… De már nem akkora titok. Persze szeretném már, ha csütörtök lenne, és láthatnám a törpéket, hogy megnyugodjak, minden rendben velük, szépen nőnek, fejlődnek, és mindenük a helyén van. Ilyenkorra már (szintén az irodalomra alapozva mondom) egészen ember-formájuk van. Természetesen még nagyon sokat fognak fejlődni a végéig, de lényegében mindenük megvan kezdetleges formában. A szemek és a fülek is a helyükre kerültek. A mozgásuk lassan kezd tudatossá válni (ez igazán a 13. héttől jellemző), bár még picik, így én ezt nem érzem.

Azt hiszem, most kezdem igazán felfogni, átélni, hogy bizony, két apró ember növekszik odabent. Bár nyilván eddig is imádtam őket, de most már kicsit felszabadultabban lehet örülni nekik. :)) Férj is megnyugodott kicsit, ő (utólag bevallotta) nagyon parázott.

A progeszteron pótlást is el lehet hagyni a 12. hét után, így egy-egy reggeli-esti programmal kevesebb, és remélem, hogy ezzel az óriási tisztasági betét-felhasználásom is visszaáll a normál keretek közé. Plusz a Férj is kevesebbet fogja húzni a száját, amiért “bizonyos esetekben” … hogy is mondjam… rá is került belőle :$ Persze amennyire vártam ezt a pillanatot, nem volt olyan egyértelmű ez a dolog. Mert hát jujj, de jó, hogy nem kell tovább dugaszolni ezt a vackot… másrészt… minden oké lesz enélkül?? Elvileg a 12. hétre kialakul a méhlepény, ami átveszi a petefészkektől a progeszteron termelést, így nem lehet baj, csak az a bizonytalanság…

Azt is olvastam, hogy ideális esetben, ha jól fekszenek a csemeték, (plusz a csillagok állása is olyan) akkor a 12. heti 4D UH-n már lehet látni a nemüket is. 🙂 Gondolom, hogy ha meg is tudják mondani, akkor sem állunk neki észvesztve rózsaszínre, kékre, netán rózsaszín-kékre festeni a szobát, és kisfiú vagy épp kislány ruhákat beszerezni azonnal, de olyan jó lenne tudni. 🙂

Egyébként pedig minden oké, jól vagyunk. Az óraállítást pedig már alaphangon is utáltam, most pedig, hogy törpéim vannak, már este 9-kor ágyban vagyok (ennek köszönhetően korábban is tudok felkelni), és az épp aktuális könyvből kb. 10 oldalt tudok elolvasni. Azt mondják, hogy ez az aluszékonyság a 12. hét után elmúlik. Nem lenne rossz. Másrészt amikor a gyerekek vezényelnek, hogy fekvés van, akkor eleget alszom, úgyhogy ez sem olyan rossz ám. 🙂

A kívánósság maradt, tegnap majonézes salátát ettem (tudom, bűnözés felsőfokon…) Ja, és a hétvégén ismét kínai volt, bár én most kínai szezámmagos csirkegolyót készítettem (annyira jó volt…), a Férj a szecsuániért volt megindulva, úgyhogy kétfélét főztünk. 🙂

Vasárnap este pedig – megünnepelvén a betöltött 12. hetet – vacsiztunk egy jót a kedvenc éttermünkben. 🙂 Ez azt eredményezte, hogy úgy jóllaktam, hogy mozogni alig bírtam. 😀 Hú, de milyen finom volt… Sőt, megígértem magamnak azt is, hogy egy finom pohár borral is megjutalmazom magam, de mivel épp nem kívántam, így ez elmaradt. 🙂 (nem, továbbra sem leszek alkesz, sem rendszeres alkohol-fogyasztó, de mostantól néha egy pohár finom bor belefér.:)) Ezzel kapcsolatban elolvastam néhány cikket (még azt is, amiben a híres “britt tudósok” okoskodnak). Összesenjében azt a következtetést vontam le, hogy néhány korty bor (ritkán történő) elfogyasztása áldásos (vérképző) hatású, a rendszeres, és nagyobb mértékű alkoholfogyasztástól azonban tartózkodni kell. Szerintem én is ezt az elvet követem majd. (már ha rákívánok a borra, ami eddig nem történt meg). 🙂

Csütörtök reggelre időzítettem a belgyógyászati (EKG) vizsgálatot, majd utána a 12. heti UH következik. Férj még nem döntötte el, hogy jön-e velem az UH-ra. Amit én nem igazán értek, mert én imádom, amikor látom, ahogy egyre szebbek, egyre ügyesebbek, és egyre inkább hasonlítanak a majdani újszülött-formájukra. 🙂 De ahogy barátosném mondaná: nem kell mindent érteni. 🙂 Én megyek, Férj meg vagy jön, vagy nem. Remélem, hogy legalább képet kapok majd, így talán ő is meg tudja nézni őket utólag, amikor már nem kell parázni, hogy minden oké-e (mert gondolom, hogy ez az elsődleges ok, amiért nem akar jönni).

Szóval: még két nap az UH-ig! :))