Ugyan a házassági évfordulónk nem tegnap volt, de a sok ide-oda rohangálásban tegnap tudtuk megünnepelni egy gyertyafényes vacsora mellett. A libanapoktól továbbra sem tudunk elszakadni, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy megint legalább 5 hónapos terhesre ettem magam. 😀
Ez az idei a 6. évfordulónk, de az első, amit már “majdnemcsaládként” ünnepelünk. Persze, mondhatjuk, hogy eddig is család voltunk, de nekem az IGAZI család az, ahol már gyerekek is vannak. 🙂 És igen, valóban novemberben volt az esküvőnk, mi választottuk. Igaz, hogy csak amiatt, mert augusztusban született a nagy elhatározás, és még abban az évben szerettünk is volna esküvőt, de ha újra választhatnék, újra így tennék. 🙂 Hogy miért? Nos igen, a novemberi időjárás kiszámíthatatlan (mi kaptunk némi esőt, és havat is), viszont: 1. az anyakönyvvezetőnél nincs tumultus, nem kell kompromisszumos alapon időpontot választani, 2. az éttermek novemberben az esküvő-szezont már lezárták, az év végi céges-vacsi dömping pedig még nem indult el, 3. Jó eséllyel ráér az áhított zenekar, szabad a fotós, a videós, a vőfély (innen is csókoltatom Szitut, aki jelenlétével egyértelműen emelte az est fényét :D), 4. A virágok nem fognak elhervadni-fonnyadni a fotózás végére (hogy a lagziról ne is beszéljünk) 5. Nem romlik meg a süti a 40 fokban, 6. A meghívottak általában nem nyaralnak épp a lagzi időpontjában (viszont éppen jó alkalom a lagzi egy kis karácsony előtti költekezésre). Azt hiszem, nagyjából ennyi előny jut most eszembe. 🙂 Nos, igen, hátránya, hogy a lagzi végén még levakarhattuk a jeges havat a szélvédőről. 😀 De ez már történelem. 🙂
Ma volt aktuális a havi nőgyógyász-vizit is. Azt általánosságban el lehet mondani, hogy minimum 2 órás várakozással kell számolni, szóval ez már nem is újdonság. 3/4 5-re volt időpontom, ezért munkából azonnal a doki fele vettem az irányt. Időben érkeztem, de a folyosó végére érve azt láttam, hogy kint várakoznak. Ekkor gondoltam sok cifra dolgot. Aztán a kint várakozók megnyugtattak, hogy van hely bent, csak 3 hetes pici babával nem akartak bemenni. Huhh… megnyugodtam. A váró persze már akkor is tele volt. Örültem viszont, hogy még pont nekem volt egy hely, így a két órát legalább nem kellett állva kivárni. Mivel rutinos versenyzőnek számítok, ezért könyvvel érkeztem. 🙂 Sajnos mégsem vagyok elég rutinos, mert ahelyett, hogy tegnap este fél 12-ig olvastam, hagyhattam volna még egy fél órányi olvasni valóval többet is, úgy kitartott volna, amíg sorra kerülök. A hosszú várakozás persze általában szolgál valami tanulsággal is. Most épp az volt, hogy amikor már kellőképp megtelt a váró, belibbent egy szőke tündér. Érdeklődött, hogy megérkezett-e a doktor úr, mert neki csak egy receptre van szüksége, úgyhogy ő elsőnek bemehet. Majdnem ütésváltásig fajult a dolog egy 3 hetes baba anyukájával, aki mondta, hogy neki szoptatnia kell, 4re volt időpontja, úgyhogy bocs, de neki ez nagyon sürgős. A szőke tündér meg persze azt mondta, hogy dolgoznia kell menni, úgyhogy neki is sürgős. Lehet, hogy a hormonoknak köszönhető, meg hogy bennem is két törpe növekszik, de egyértelműen a frissen szült anyuka pártján voltam (mint később kiderült, a többiek is). Végül amikor megérkezett a doki, a 3 hetes baba anyukája ment be, de feltételezhetően csak azét, mert a szőke tündér nem bírt jobban az ajtóhoz férkőzni… Komolyan tartottam tőle, hogy hajtépéses-pankráció lesz… Amikor kijött a kismama, már viharzott is be (azt mondta, hogy 3 másodperc alatt kész), és pár perccel később (valóban gyors volt), amikor kijött, felhúzott orral odavetette nekünk, hogy “megmondtam, hogy gyors leszek”. Mindenki fintorgott egyet, és nyugtázta a történéseket.
Velünk minden rendben van, most az újabb utasítás – a sok pihenésen kívül – az, hogy napi 2×1 nospát kell szednem. Biztos, ami biztos alapon. Mert ha bekeményedik a hasam, akkor nyúlik a méhem, és megrövidülhet a méhszáj… vagy valami ilyesmi. Öröm meg bódottá, hogy egy marék gyógyszert szedhetek. 😮 A törpéket ismét láthattam nettó 5 mp-ig. doki nyugtázta, hogy dobog a kis szívük, és ennyi. A súlyom miatt természetesen megkaptam a” dicséretet”. Nem lepődtem meg nagyon… jobban oda kell figyelni a kajára. :S
A doki kérdezte a magzatmozgást is. A héten valamelyik este mintha éreztem volna valamit, de nem tudom biztosan beazonosítani, hogy az az volt-e. Állítólag ikreknél hamarabb lehet érezni. Ezt még nem tudom megerősíteni. 🙂
A jövő héten postán kapom az AFP vizsgálatra a beutalót. Erről is sokat hallani mostanában, a legtöbb helyen azt, hogy elavult a teszt, mert a mai modern ultrahang-berendezések segítségével nagyon jól kiszűrhetőek a rendellenességek, ikrek esetén pedig szinte bizonyos, hogy a kapott érték túl magasnak számít annak ellenére, hogy minden rendben van. (tehát kiválóan alkalmas a parázós kismamák ijesztgetésére, és aggodalom-gerjesztésére)
Még egy fontos dolog, az elmúlt 3 vizsgálati díjról ma megkaptam az egészségpénztáras számlát, szóval legalább az is visszajön. 24 rugó nem olyan rossz a következő havi költségvetéshez. 🙂
Hellyel-közzel elhatározásra jutottam munka-ügyben is. Az idei évet még végigdolgozom, de azt hiszem, hogy a jövő évre már csak besegítést vállalok.