Végre eljött a hétvége is (ami eddigre el is múlt). Először szombaton ültem le új bejegyzést írni, akkor addig jutottam, hogy: 14+6, vasárnap módosítottam 15+0-ra, ma pedig ismét aktualizáltam. 😀
Ezen a hétvégén is volt minden. Vagyis nem… unalom, na az kicsi sem.
Volt babafotózás pénteken, szombaton, Férj sok tapasztalattal gazdagodott ezen a téren is. 🙂 Mivel mindkét (három) fotóalany kolléga/ismerős volt, így nyilván baráti hangulatban zajlott, én is jelen voltam, és beszélgettünk. Férj kolléganőjétől kaptam egy doboznyi babaruhát, amit hüledezve néztem át, hogy micsoda kis aprók. 🙂 (nyilván amikor majd azon a kis helyen kell(ene?) kipréselni őket, ahol bementek, már másképp vélekednék az apróságukról.:D) Übercuki bodyk vannak a csomagban. Macis, nyuszis, zsiráfos (bevallom, a zsiráfos a gyengém, már kiságyban is kinéztem egyet, csak az ára nem tetszik…) íme:
Bocs, ha valaki a zsiráfos bodyra számított, én bizony a kiságyra gondoltam. 😀
Szóval a péntek-szombat Férj részéről főként a fotózásról szólt, én pedig a szokásos hétvégi tevékenységemnek “hódoltam”, úgy, mint mosás-főzés-takarítás. Már pénteken mondtam viszont a Férjnek, hogy vasárnap szeretnék elmenni vásárolni, mert a kölyköket már nem akarom a szűk nadrágokba beleszuszmákolni. Begombolni nem tudom őket, kigombolva pedig minden lépésnél csúsznak lefele. Így hát legfőbb ideje volt beruházni kismama-nadrágra. Úgy döntöttem, hogy azt, amit még szeptemberben vettem, eladom, mert nekem nem kényelmes. Sokat nem fogok veszíteni rajta, mert 2000 Ft volt…
Így esett tehát, hogy vasárnap a nem túl korai ébresztő, és kényelmes reggeli után bedobtuk magunkat a kocsiba, és autókáztunk egyet a MC melletti (amúgy is kedvenc) plázánkba.
Szerencsére a kedvenc kétbetűs üzletembe rakatban álltak a kismama nadrágok, így kb. 6 nadrággal a kezemben indultam a próbafülke fele. Férj már itt forgatta a szemét, és azt mondta, hogy úgy érzi, ő nem volt tisztában az “elmegyünk vásárolni” valódi jelentésével. Mentségére szóljon, hogy végig egy pisszenés nélkül tűrte, amint válogatok, próbálok, stb. 😀 Mondjuk én sem nyafogtam, amikor a műszaki áruházba kóvályogtunk fél órát. No, szóval ki is választottam mindjárt az első üzletben 3 nacit, és eltetettem, hátha találok máshol szebbet-jobbat-olcsóbbat. Próbáltam farmert 12 rugóért is, de gyorsan vissza is tettem az állványra… Ennyi pénzt nem voltam hajlandó kiadni. Szóval annak a biztos, és megnyugtató tudatában, hogy lesz kényelmes nacim, elindultunk a többi üzletbe. Sajnos ezzel együtt ez az egy üzlet volt, ahol kismama-cuccokat árultak, így végül ide tértem vissza, miután 3szor körbejártunk (mintegy 3 órával később).
Megejtettük itt az ebédet is, és amikor mindenki megvette a maga cuccait, hazafele vettük az irányt. 🙂
Hazaérve aztán – mint mindig – első utam a fürdőbe vezetett. Pisilés után pedig mindjárt jött a pánik, mert a papíron rózsaszínes “elszíneződés” volt. Egyből beparáztam, hogy úristen, ez most mitől, és hogy mit jelent, és különben is… Egész nap nem fájt a hasam, nem éreztem, hogy feszülne, hazafele a kocsiban a nadrágomat is kigomboltam. Egyből mentem a Férjhez, hogy mi van, aztán nagy egyetértés után azonnal ágynyugalomra ítéltettem. A dokit nem akartam felhívni, gondoltam megnézzük, hogy 1-2 órán belül változik-e valami. Egész nap sétáltunk, és nem volt semmi nyoma a betéten. Persze eszembe jutott a reggeli huncutkodás is, hogy lehet, hogy az sem tett jót… meg a séta, meg az utazás, meg minden, mert az ember ilyenkor mindenre azt gondolja, hogy biztos az ártott.
Szerencsére abbamaradt a dolog, így végül nem hívtam fel a dokimat sem. Hasam sem fájt, ma is minden oké, így remélem, hogy ez csak valami “kontakt” dolog lehetett.
És akkor az új kolléganő: Pénteken kezdett dolgozni. Aranyos-kedves, szerintem nem fog neki problémát okozni a feladat. Lényegében eddig is ezt csinálta a gyes előtt (2 és 3 évesek a gyerekei). Kicsit még bele kell rázódnia újra, de menni fog ez. Én viszont a nap végére totál le vagyok strapálódva, és még a munkámmal is elmaradtam. De hát ez van. Remélem, hogy hamar betanul, és rövidesen segítség lesz a jelenléte. 🙂
