Bár szokatlanul kegyes volt hozzánk az időjárás eddig, valahogy mégis nehezemre esik úgy gondolni a jövő hétre ígért mínuszokra, és havazásra, hogy “de jó, hogy csak most, és nem előbb”.
Ha a reinkarnáció híve lennék (ne aggódjatok, nem fogok belemenni a témába), akkor biztosan azt vallanám, előző életemben medve voltam. Ezt totál biztosra venném, mert hogy ezt a hideg, ködös, havas, latyakos, napsütés nélküli időt utálom, ellenben a tavaszi napsütést, a nyarat, a meleget, és még a vénasszonyok nyara típusú őszt is szeretem. (Valamint mélyen egyetértek a medvékkel téli álom-ügyben is.) Ilyenkor télen általában a tartós napfény-megvonás hatására elkezdek enyhe depibe esni. Nincs kedvem kidugni az orromat, miért esik, miért van hideg, stb. A kedvenc helyem ilyenkor a lakás, lehetőség szerint 23 fok feletti hőmérséklettel, és véget nem érő hétvégével. 😀 Igen, pontosan tudom, hogy bilibe lóg a kezem…
Máskor ilyenkor szoktam egyszer-egyszer befeküdni a szoláriumba egy kis mesterséges napfény-pótlásra. (Neeem vagyok csokibarna szoli-cica, szigorúan alkalmanként űztem, ami a max. havi egy alkalom, “kezdő” (minimum-perces) szolizás volt. … Volt az elmúlt években. Az idén a törpék miatt kimarad a mesterséges napfény-pótlás, így ehelyett majd találunk valami alternatívát (kiteszem magam az ablakba, ha netán előbújna a nap, vagy hasonló) Bár egyesek azt állítják, hogy babásan is lehet szolizni, egyelőre nem vagyok meggyőződve róla, hogy bevállalom.
A közelgő télre felkészülve a múlt héten meglátogattuk a kedvenc gumiszerelőnket is, aki közölte, hogy majd egy hét múlva vihetjük a kocsit gumi cserére. Ezt nem szoktuk elmulasztani, fő a biztonság. Jövő héten, amikor ideér a “valódi tél”, már téli cipővel várja ezt a kicsi kocsim. 🙂 Igyekszem nem belegondolni, hogy a hideg idő magával hozza a szélvédő-kaparást, az elfelejtett kesztyű esetén a kormányra fagyást (nem, sajnos nincs kormányfűtésem a tizenéves autómban, ahogy az ülésfűtést is nélkülöznöm kell). A kaparászás általában úgy szoktuk orvosolni, hogy indulás előtt 5-10 perccel egyikünk kikocog, elindítja a kocsit. Így nem csak a szélvédő tiszta, de a motor is felmelegszik kicsit. És igen, járó motorral kint hagyjuk az utcán a kocsit, és amikor indulnánk, még mindig ott van. 🙂 (Mindig mondtam, hogy falun lakni, zsákutcában rendkívül előnyös dolog :))
Most pedig, hogy oda-vissza kiértekeztem magam az aktuális, és a közelgő időjárásról, írok kicsit a blog eredeti témájához is: A heti feladatok közül egyet sem sikerült kipipálnom, a háziorvosomat szerettem volna meglátogatni az adójóváírásos igazolás miatt (elvieleg 5-ig van rendelés), de 16:02 perckor már nem vette fel a telefont. Nagyon rendes volt viszont, mert visszahívott este 7-kor, hogy mi a gond (szerencsére nem azért hívtam, mert ütőeret vágtam magamon, akkor kicsit rosszabbul érintett volna a két hívás közötti 3 órás különbség…). Sajnos nem működik a nulla sorbanállás módszere, be kell mennem rendelési időben, és természetesen kiállítja a papírt. (már előre várom a sok beteg, prüszkölő-köhögő ember közötti másfél órás várakozást).
A nőgyógyászomat is hívtam, de őt sem tudtam elérni. Szokásával ellentétben NEM is hívott vissza. Ezen csodálkoztam, de majd holnap délelőtt újra megpróbálom. Valóban érdekelne ez az AFP-s móka. Most akkor számít, hogy ikrek, és hogy IVF, vagy nem?? Nem lenne mindegy… Péntek reggel megyek a vérvételre, így nem lenne rossz ezt még a holnapi nap folyamán megtudni.
Ezen kívül változatlanul nem érzem a bébik mocorgását, pedig már nagyon szeretném. (Nem kívánságműsor, tudom.)
Amíg ez a poszt megszületett, addig egy 20 dekás csipsz fogyott el (nem egyedül ettem ám, kaptak belőle pár darabot a kutyák, és persze a törpéknek is küldtem le párat), úgyhogy most nem vagyok annyira jól… 🙁 Minek zabálok csipszet két pofára??? És még csodálkozom, hogy úgy hízok, mintha muszáj lenne… :S Az ember hülye… Úgy érzem, ezek után a vacsorát átugorhatjuk. :S
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: