A hétvégénket szépen elterveztük előre. Mégpedig úgy, hogy szombat reggel megyünk az ősökhöz, ott gyors parkettázás, délután találka a barátnőmékkel, vasárnap pedig pihi, mosás-főzés-takarítás.
Ehhez képest a valóság:
Pénteken legurultunk az ősökhöz, a fiúk elkezdték a parkettázást. (Igazából laminált padló, csudaszuper mindenhol “klikkes”, stb. ) Már az elején ment az anyázás, mert nem akarta az igazságot. Leizzadtak, amire a szoba negyedéig eljutottak. (azon a részen kezdték, ahol az ajtó, az erkélyajtó, szóval a szivatós részek vannak. De már akkor látható volt, hogy ez azért nem lesz olyan gyors, mint azt tervezték. Sebaj, szombat reggel újult erővel nekivágtak. A “lányok” (mármint anyum, és én) addig elmentünk függöny-nézőbe, és megpróbáltunk a parkettához éllezárót is szerezni. Dél elmúlt, amire hazaértünk. Ekkor a fiúk (Férj + apum) már egy idegbajok voltak, mert kiderült, hogy amit a boltban eladtak egy rendszernek (parketta + szegélyléc + ennek sarkai, toldói, stb), az ugyan majdnem egy rendszer, de mégsem. Így természetes, hogy nem tudták összerakni. És hogy mi a megoldás? Beülni a kocsiba, elautókázni 65 km-t a bóóótba, és elküldeni őket a sunnyogósba… Akarom mondani visszacserélni a cuccot. Szerencsére nem problémáztak, visszavették a sarokösszekötőket-toldókat. Mi ekkor már rutinosan vittünk magunkkal egy darab szegélyt, és a segítségünkre siető dolgozónak azt lobogtattuk. Természetesen ugyanazt akarta adni helyette, amit 10 perccel korábban reklamáltunk meg a vevőszolgálatnál. Az első ötlete (most figyeljetek, igazi szak-eladóval volt dolgunk) az volt hogy le kell törni a bütyköket róla, mert a profil keresztmetszete oké, csak a bütykök vannak akadékban… Erre kifejtettem a véleményemet arról, hogy ha megveszek egy ilyen drága vackot, ami elvileg egy rendszernek a részét képezi, akkor mit gondolok az otthoni barkácsolásról annak érdekében, hogy használható legyen… Ekkor zacskóbontogatás, próbálgatás, de egyik cucc sem akart passzolni. Aztán jött az isteni szikra, hogy mi volna, ha megnéznénk, hogy ezek a véglezáró kütyük melyikhez passzolnak… És csodák csodája találtunk olyan szegélyt kísértetiesen olyan színben, mint az otthon már lerakott parketta, amihez passzolt a korábban már megvásárolt dolog.
Már csak azt kellett kideríteni, hogy azok a szegélyek, amik otthon pihengetnek, visszacserélhetőek lesznek-e később. (még egy oda-vissza kanyart nem szívesen vállaltam volna be). Szerencsére igen, így a cserét (árut pénzre) majd később intézzük. Persze ezzel együtt sem készültünk el szombat este, így a barátnőmet felhívtam, hogy talán vasárnap, de akkor sem biztos.
Aztán elment a vasárnap is anélkül, hogy találkozni tudtunk volna, amit nagyon sajnálok, mert 1 hónapja találkoztunk utoljára, és nem tudni, hogy mikor jönnek legközelebb. A barátosném is babát vár március közepére, és 600 km-t végigülni oda is, vissza is nagy pocakkal már nem biztos, hogy olyan sokszor akar. Ugyan van internet, telefon, webkamera, de a személyes találkozást nem tudja überelni egyik sem. Még reménykedem benne, hogy találkozunk, mielőtt nála is, nálunk is meglesznek a bébik.
A mai napnak méltó befejezése pedig az volt, hogy estére meghozták a fiúk az új fagyasztó szekrényemet is. Már rég fájt rá a fogam, de ha az anyagi keret meglett volna, akkor a kínálattal volt a gond, ha kínálat rendben volt, akkor a keret nem. Most viszont elcsíptünk egy jó ajánlatot, és van egy szép új fagyasztóm, ami a régi (tényleg régi, már akkor is az volt, amikor kb. 5 éve kaptam) fogyasztásának – reményeim szerint – majd csak a töredékét eszi. A++-os, aminél persze van jobb, de nem sok. 🙂
És a bébik. Remélem, hogy szépen nőnek, kívülről mindenképp úgy látszik, hogy minden oké odabent (félelmetes, mekkora vagyok. :o)). Mostanában nem volt keményedés. A magnézium, és a görcsoldó persze megy folyamatosan, és próbálok sokat pihenni is. Ezen kívül igyekszem nem gondolni arra, hogy holnap bizony újra hétfő. :S
A héten elintézendő feladat pedig az igazolás a dokimtól, és az AFP eredmény beszerzése.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: