Tegnap ugyan azt újságoltam, hogy az utóbbi időben nem volt keményedés, na ezt az elmúlt éjszaka folyamán sikerült vastagon bepótolnom.
Először is mondanám, hogy nálam a 12. hét eljöttével nem múlt el az éjszakai pisilés, azóta is szorgalmasan járok wc-re éjszakánként minimum egyszer. Tegnap éjszaka ezt háromszor sikerült megejtenem. A harmadik ébredésem 5:19-kor volt, amikor is úgy riadtam fel, hogy verítékben úszok. Pont azt álmodtam, hogy egy háborús övezetben üldöznek, golyózápor, miegymás, és meg akarnak erőszakolni. Először is örültem, hogy felébredtem, a második gondolat az volt, hogy úristen, egy betontömb van a hasamban… Szegény törpéknek szerintem sok volt ez az álom (nekem is), össze is húzták magukat, ahogy csak lehetett, meg a lakásukat is. Rendesen megijedtem, mert totál bekeményedett a hasam. Úgyhogy azonnal kimásztam az ágyból, görcsoldót bedobtam, és vártam, hogy kisimuljon a történet. Mondanom sem kell, hogy elvileg 5:50-kor kelnék. De fél 7-kor bírtam kimászni az ágyból, addigra éreztem magam úgy, hogy kb elmúlt a görcs. Hétfő is volt, hideg is volt (nap közben havazott), rosszul is indult a nap, úgyhogy amire 4 óra lett, elegem volt nem akármennyire.
Hogy honnét vettem ilyen rémálmokat? Háborús, lövöldözős, katonás izé? Gőzöm sincs. Tv-t nem nézek egyáltalán, ilyen témájú könyvet sem olvastam, meg semmi katonásdis-üldözős történetet sem hallottam. Ahogy olvasgattam, ez gyakori tünet a terhesség alatt. Én most találkoztam vele először, és reménykedem, hogy utoljára. Szörnyű volt, és nagyon aggódtam a törpék miatt. Nem tudom, hogy ilyenkor ők mit éreznek, remélem, hogy nem lesz túl gyakori ez. Ma nem voltam annyira jól egész nap, alig vártam, hogy vége legyen a melónak, és indulhassunk haza. Most pedig pihenős fokozatra állítom magam, lefekszem, felpolcolom a lábaimat, és olvasok (vagy alszom, még nem döntöttem el).
Jaja, a brit tudósokat jó ötletnek tartom. Biztosan kiderítenének valami okosságot. (pl. a macskának kifejezetten árt, ha a mikrohullámúban szárogatják a bundáját)
Igen, sajnos a terhesség alatt szinte általánosnak mondhatóak a rémálmok. Egyesek a nagyobb felelősség súlyával magyarázzák, mások meg az összevissza hormon-ingadozásokkal.
Ma éjszaka nem volt ugyan rémálmodás, de így is lett egy kis kórházlátogatásos fennforgás. Úgyhogy most – doktorbácsi intelmének megfelelően – megyek az ágyba.
Bocsánat a tegnap csak futtában odavetett pár sorért – épp edzeni indultam. 🙂 Én sem tudom, az én álmom miben gyökerezett, mert igazából alapot ugyanúgy nem szolgáltattam neki, mint ahogyan te sem a tiédnek. De egyébként nagyon érdekes, hogy egyszerre ennyien panaszkodunk rémálmok miatt. Talán szólni kellene a brit tudósoknak, hogy találják ki, mi a szösz folyik itt 😀 A másik dolog, ami felkeltette a figyelmemet: ezek szerint terhesség alatt gyakoriak a rémálmok? 😮
Na, csodás. Tényleg lehetett valami a levegőben (ez már a hó hatása volt??). Nem bánnám, ha ebből nem lenne rendszer. Megyek is, ledőlök. Neked is ezt javaslom. 🙂
Tényleg fogalmam sincs, hogy honnét vettem ezt az egész helyzetet. Még csak a háborús filmeket se nagyon szeretem.
valamilyen rossz álom front lehetett a hétvégén, mert én 5:17kor keltem zokogva. Bődületes baromságot álmodtam. És más is panaszkodott, hogy rosszat álmodott…hm…