16+3 – Home, sweet home

Akár ki is élvezhetném az itthon töltött szabadságos napokat – ha nem lennék ágyba parancsolva. Csomó-csomó mindent kellene elintézni, jellemzően persze minden cipeléssel jár,amit most kifejezetten nem kellene. A virágaim pl. még mindig kint vannak. Nyilván a fagyok rendkívül jót tesznek nekik. De én nem cipelem, a Férj meg túl elfoglalt ahhoz, hogy megcsinálja. Úgyhogy addig is, amíg sor kerül rájuk, vagy kitartanak, vagy lesz néhány üres virágládám jövőre.

A körülményekhez  képest így is egész sok mindent megcsináltam ma. Pl 3 adag ruhát kimostam (persze nem én, hanem a mosógépem), kiteregettem, az előző adagot pedig leszedtem, és eltettem.  A hétvégén anyummal betértünk egy turkálóba is (lehet fújjolni… én bírom a turkálókat, de ritkán járok, mert egyedül nem szeretek bemenni, társaság pedig ritkán van ehhez – minthogy a családom nőtagjai 3 különböző irányban, egymástól minimum 200 km-es, de inkább ennél nagyobb távolságban vannak). És sikerült néhány ruhát beszerezni, ami feltehetően jó lesz még pár hónapig. Ma ezek is bekerültek végre a mosásba. Mondjuk ha a következő hónapokban ez az ágynyugalom lesz előírva, akkor praktikusabb lett volna néhány pizsamát beszerezni…

Ma – tengernyi időm lévén – az aukciós oldalakat böngésztem bababútor-ügyben. Nyilván néztem újonnan is, de – főleg ha táppénzen leszek – akkor nem baj, ha az új ár feléért be tudunk szerezni ezt-azt.:)

Reményeim szerint ma le is tudjuk a két kiságyat 🙂 Visszajelzést ugyan még nem kaptam, csak ígéretet. 🙂 Lehet drukkolni!

Aztán mi is történt még ma? Ja igen, a barátnőm írt, hogy ismét epegörccsel van kórházban. A dolog szépséghibája, hogy 25 hetes terhes, és van egy gyulladt epehólyagja… de már csak holnapig, holnap megműtik. Már két hete ezzel szenved – hol jobban, hol kevésbé. Remélem, hogy megoldódik a probléma. Azért így babásan nem lehet valami nagy élmény… Nem tudom, hogy ilyenkor hogyan van az altatás egyáltalán? Szabad? Nem szabad? Drukkolok neki, hogy minden oké legyen. Az előző terhességét simán nem szerette, mielőbb túl akart lenni rajta (41. héten szült végül), na el tudom képzelni, hogy ennek mennyire várja már a végét…

Őszintén szólva meg tudom érteni. Amíg minden rendben volt, addig nekem semmi gondom nem volt a terhességgel. (nyafogni persze mindig lehetett valamiért) Most viszont jobban szeretnék már úgy április végénél járni, és a két egészséges törpét a kezemben tartani- Rossz belegondolni, hogy még ilyen picik, és ha bármi komplikáció lenne, még nem lenne esélyük. Persze erre nem gondolunk ám, csak egy hibás gondolatmenet következménye volt.

Közben a licitált kiságyról semmi hír. 🙁

Aztán amiről még egy szó sem esett, pedig már egy-kettőre itt van: a karácsony. Az idén kicsit másképp lesz, mint az elmúlt években bármikor. Egyfelől alkalmazkodni kellett a “megváltozott családi állapotok”-hoz, mármint ahhoz, hogy anyósomék 2 éve nincsenek együtt, és mivel az elválás mindenkiben mély nyomot hagyott, nem erőltetnénk a nagy közös karácsonyozást, másfelől jobbnak láttam, ha nem szervezek nagy vendéglátósdit itt nálunk. Ezért abban maradtunk, hogy 24-én ebédre megyünk anyóshoz, este itthon kettes-négyesben. Felajánlottuk anyósnak is, hogy estére jöjjön hozzánk, de ő kijelentette, hogy egyedül fog otthon ülni a sötétben otthon marad este. Nem erőszak, szóval hajrá. Másnap anyumékhoz megyünk családilag, karácsony másnapján pedig újra anyóshoz ebédre.

A fa alá most már évek óta csak bonbon (süti), és bor kerül, mert felhagytunk az ilyenkor szokásos venni KELL valamit dologgal. A bonbonokat én házilag gyártom már hosszú ideje (ez sajnos csak karácsonyra korlátozódik általában). Ennek hamarosan neki is kellene állnom. 🙂

De addig is…. ágynyugalom…