Annyira belegabalyodtam itt a karácsonyozásba, hogy a Törpékről nem is írtam.
Miután az elmúlt 5 napot többé-kevésbé ágyban töltöttem, a helyzet valamelyest javult, de még messze nem tökéletes. Sajnos a folyamatos gyógyszerezés ellenére is vannak még keményedések szurkálások, miegymás. Így az a döntés született, hogy holnap reggel ugyan munkában indítok, de ahogy elintéztem minden elintézni valót (pl. a számítógépemről átvarázsolom a laptopra a szükséges dolgokat, kicsit kialmolok a fiókomban, átadom a kasszát, stb.), összepakolom a laptopot, a szükséges dossziékat, és elhúzok hazafele. Aztán meglátjuk, hogy hogyan tud működni ez a home-office dolog.
Ha elfogadható “teljesítményt” tudok nyújtani, akkor még valamennyit dolgozom, ha úgy érzem, hogy ezért nem lehet elvárni a teljes fizut, akkor viszont megköszönöm a lehetőséget, és marad a táppénzes dolog. Barátosném mondta, hogy még mindig jobb és kényelmesebb itthon nyomni az ágyat, mint a kórházban… És ezzel a messzemenőkig egyet kell értenem. Nem is gyúrok a kórházi tartózkodásra… A lakás tisztasági koszossági állapotától a frász kerülget, és nem igazán vagyok hozzászokva, hogy itt van a rengeteg idő, amiben lazán, piko-belló módon rendet tudnék rakni, kitakarítani (akár kétnaponta), ezzel szemben a gyerekekkel egyezkedek, hogy jó, akkor most felkelek, elindítok egy mosást, ha nincs ellenükre, valamint másfél órával később ismét megkérem őket, hogy legyenek kedvesek addig a nettó 3 percig, amíg a mosást kiteregetem nem nyafogni, és összerántani a lakásukat. Mert itt aztán kemény terror van ám… nem, nem az én részemről, az övükéről. Csütörtökön tök jól éreztem magam, még fel is söpörtem, jöttem-mentem… cserébe a gyerekeim péntekre 3 lépést nem engedélyeztek anélkül, hogy ne éreztem volna, hogy azonnal vissza kell feküdnöm, hogy ne feszítsen annyira a hasam… Így hát a minimális időt töltöttem talpon, és engedtem a terrornak, feküdtem egész nap. Nagyjából ezt folytattam szombaton is, és cserébe a Törpék ma csak akkor reklamáltak, amikor bementem a céghez, és néhányszor felmentem-lejöttem az emeletről. Na az nem esett jól nekem sem…Még jó, hogy a 14 év során néhányszor helyet, íróasztalt, számítógépet, stb. váltottam, mert az elmúlt időszak során ismét összegyűlt olyan mennyiségű felesleges papír a fiókomban, hogy örülhetek, ha végzek vele holnap… Pedig nem vagyok az a tipikus „jó lesz még valamire” gyűjtögetős típus… Akkor mi lenne???
Még szerencse, hogy amikor az első jelét láttam annak, hogy valami nem teljesen ok az oldalon, használtam a jól bevált ctrl+C-t és áttettem word-be az egész bejegyzést, különben most anyázhatnék, hogy elszállt az egész, mint győzelmi lobogó…
Nos, akkor várok, hogy lehetőség legyen a közzétételre. 🙂