A bejegyzés egy része már tegnap született:
Ma reggel ismét 5:50-kor csörgött az ébresztő (mármint nekem, Férj akkor már indult a repülőre). Ennyi itthoni láblógatás után még ennek is tudtam örülni. 🙂
Terveimben azt szerepelt, hogy átadom a kasszát (forint, euró, minden), összepakolok az asztalomon, a fiókomban, aztán szépen elköszönök, és hazajövök. (Ja, nem, még az is szerepelt a tervekben, hogy bemegyek a 2 hete elkészült AFP eredményemért, a gyógyszertárba, és a vadiúj telefonomba is szerzek egy pici sim kártyát). Ehhez képest az történt, hogy már reggel belebonyolódtunk ebbe-abba, aztán jöttek a bérek, amit mindig én szoktam leegyeztetni, noszarajta. Volt még ezer telefon, stb. A végén alig maradt idő arra, hogy minden kasszát átadjunk-átvegyünk. Sőt, utána még a főnökömmel is leültem megbeszélni a hogyan továbbot. (Délelőtt már beszéltem vele egyszer, csak egyeztettünk még egyszer, hogy ki-hova-merre) Végül délután 5-kor összeszedtem a motyóm egy részét (laptopot, pár dossziét, hogy tudjak holnap dolgozni), és elindultam haza… illetve még a telefonos boltba a kártyát elintézni. Mivel önkormányzati flottás telefonom van (ja, van ilyen, occsó pénzé’), ezért gondoltam én, hogy nem lesz olyan eccerű, mert amikor legutóbb intézni kellett valamit, ahhoz meghatalmazásra, vagy ilyesmire volt szükség. Aztán az ügyintéző csaj azt mondta, hogy végül is, a “nagy” kártyákat simán le szokták vágni (van egy frankó kivágó cuccuk hozzá), és működik úgy is. No, hát akkor hajrá. Le is csippentette a “felesleget”, és már tehettem is be a zsírúj telefonomba, hogy aztán viberezzek, meg okostelefonozzak, mint az összes 14-16 éves…
Még nem mondtam, de a telefonokhoz fűződő viszonyom… nos… nem mondom, hogy megrekedt az őskorban, de azon kívül, hogy telefonálásra, sms-ezésre használom, nem igényeltem különösebb extrákat. Ehhez képest most olyan okos telefon lett, hogy kicsit már butának érzem magam mellette…. Persze kell majd igényelnem egy új sim kártyát, de lényeg, hogy a levágott is működik. 🙂
Ahogy ezzel minddel kész voltam, végre indulhattam haza. Hazafele a kocsiban már mondtam a kölyköknek, hogy bírják ki még egy kicsit, hamarosan vízszintesbe helyezem magam. És (kicsit később ugyan, de) így is lett. 🙂
Holnaptól pedig home office. Meglátjuk, hogy megy majd.
Eddig jutottam tegnap, aztán kidőltem. 🙂
A törpéknek (és nekem is) erős volt a tegnapi nap, a végére már nagyon éreztem, hogy jó lesz, ha vízszintesbe helyezem magam. Ma viszont tényleg ágyból fogok dolgozni. hogy a gyerkőcök se érezzék úgy, hogy nem számít a véleményük. 🙂
Nagyon kíváncsi vagyok már arra, hogy fiúk-lányok, de még 3 hét a 20 hetes vizsgálat. Csak remélem, hogy még karácsony előtt meglesz. 🙂
A beszerzéssel most úgy állunk, hogy az egyik kiságy már “beszerződött”, itt áll, csak össze kellene állítani. A másik kiságy, a pelenkázó és egy szekrény még a 4betűs svédeknél van, arra majd szervezünk egy utat. 🙂 Aztán persze utána következik a sok-sok “apróság” bevásárlása. Reményeim szerint azért még tudunk majd együtt menni, és nem marad minden a Férjre (aki legendásan utál vásárolni, hát még ha nincs meg konkrétan, hogy mi a beszerzés tárgya…)
Azt már biztosan írtam, hogy ahhoz, hogy optimális legyen a hálószoba-babaszoba elhelyezkedése, ahhoz a hálószobánkat át kellett költöztetni. Nos, ez részben meg is történt a múlt héten. Még a ruhásszekrényből kellene kipakolni – na az egy szép történet lesz -, hogy azt is át tudják hozni a fiúk. A hétvégére pedig babaszoba-festést terveztünk. A színekben még nem vagyok 100%-ig biztos, de jó eséllyel halványsárga és zöld lesz. Ha tudnánk, hogy milyen neműek a Törpék, talán megkockáztatnék valami fiúsabb vagy lányosabb színt, de azt hiszem, a sárga-zöld sem lesz rossz. 🙂
Persze ehhez az is kell, hogy a régi hálószobából áthozzuk a szekrényt (már megint ez a királyi többes… :D), hogy a régi hálószobába át tudjuk pakolni azokat, ami a leendő babaszobában van, hogy azt tudjuk festeni… jó kis móka lesz ez, már látom….
Szóval egyelőre így állunk. Várom a hétvégét, akkor lesz a bababörze. Még sosem voltam ilyenen, nem tudom, hogy mire lehet számítani, mit lehet vásárolni. 🙂