Ma betöltöttük a 18. hetet is. 🙂
A hétvégén (királyi többes) szétszedtük és összeraktuk a házat, tényleg nagy átalakítás volt. A házban 4 szoba van. Eddig volt a: háló, a fotós, a zongorás, és az “első” szoba, plusz van egy előtér, ami lényegében második nappaliként szolgál. A 4 szoba L-alakban helyezkedik el, ebből 3 szoba egymásba nyílik, és a 3-nak van 2 kijárata a közlekedőbe, az egyik a szomszéd felé néz (mármint ablakilag), emiatt csak két kicsi ablak van rajta. Ez a ház legsötétebb szobája, így ez lett a hálószoba anno 5 évvel ezelőtt. Itt tényleg csak a legszükségesebb hálószobai dolgok voltak: ágy, ruhásszekrény. A másik két (egybenyíló) szobát csak egy boltív választja el egymástól. Ezért jött az ötlet, hogy akkor ha már az egyik alkalmas gyerekszobának, a másikból csináljunk hálót. Az elgondolás egyszerű volt, a megvalósítás több ponton embert próbáló. 🙂 Mint minden átrendezés, azzal indul, hogy a szekrényekből kipakolunk… Mindig többesszámot használok, de igazán én az “operatív irányítás” részét vállaltam csak, az őseim voltak itt segíteni, anyum pakolt, apum cipelt, meg persze a Férj. Már a gardróbszekrény egyik helyiségből másikba történő átvarázsolása sem tűnt egyszerűnek, de a nap kihívásának mégis az a hangverseny zongora volt, amitől a zongorás szobát zongorás szobának hívták – eddig. 🙂 Ehhez a szomszédot is meginvitáltuk, de még így is komoly feladat volt. Én – mint minden mást – ezt is csak néztem, de majdnem annyira vert a víz, mintha legalább cipeltem volna… Szombat estére aztán szinte minden a helyére került, és összeraktuk a már megvásárolt kiságyat is. 🙂 Igaz, hogy még csak félig, mert két csavar hiányzik belőle, de majd szerzünk be hozzá. Így hát a zongora kikerült az előtér-nappaliba, a Férj fotós cuccai a régi hálószobába, a régi hálószoba a régi zongorás szobába, a régi fotós szobából pedig lesz a gyerekszoba. Nos, ezt elmondani se volt rövid, hát még megcsinálni. 😀 Most persze még katasztrófa-sújtotta övezet az egész ház, mert a nagyobb darabok ugyan a helyükön vannak, de a kisebbek még szanaszét. Remélem, hogy hamarosan minden megtalálja majd a helyét. 🙂
A mai napra a bababörze megtekintése volt előirányozva. Ugyan féltem tőle, hogy majd hogy bírom, de így, hogy 20 perc alatt körbejártunk, egész jól bírtam. Semmit nem vettünk, viszont tanulságos volt, mert babaruhát 2-3-500 Ft/db áron lehet venni. Ránézésre nagyon cuki darabok is voltak közöttük. Ruhákat még nem akartam venni (játékot pláne), szerintem ezekkel még nagyon ráérünk. Láttunk pl. egy kiságyat, ami fonott kosár volt kókuszmatraccal. Hát tüneményes volt az is, majdnem el is gyengültünk, de aztán győzött az ész, hogy: ez azért nem használható, csak egész pici baba korban, meg különben is, a két lurkónak egyformát szeretnénk, hol szerzünk még egy ugyanilyet?? Szoptatós párnát szerettem volna még, abból csak egyet láttam, de az is kicsit “lötty” volt, a bélés ki volt szakadva, így a huzatban volt a hungarocell golyók egy része. Szóval ezt majd még megnézem máshol. Egy mellszívóra néztem még rá, de lehet, hogy azzal megvárom, hogy megszülessen ez a két mini-terrorista, mert azt sem tudom, hogy lesz-e tejem, vagy tudok-e majd szoptatni, stb. (mindenképp szeretnék, arra készülök, de már óvatos vagyok ezzel a tervezgetéssel… ugye volt olyan tervem is, hogy majd márciusig dolgozom… na hát nem annyira sikerült az sem…)
Nem tudom, hogy a frontot éreztem-e ennyire, de csütörtök-pénteken meglehetősen szarul voltam. A szombat már jobb volt, ma még “kirándulni” is voltunk (persze most fekszem már). A terveim a jövő hétre: holnap reggel védőnő (megkérdezem tőle a terhestornát, a szülésfelkészítőt – ha császár lesz, akkor ugyan ez lehet, hogy felesleges, és azt is, hogy mennyire normális, hogy mindig feszül a hasam. A keményedés nem általános, de feszülni folyamatosan feszül. Mert lehet, hogy ez tök standard dolog, és csak én parázok emiatt annyira.) A gyerekekkel próbáltam ma beszélni, hogy ha ők segítenek annyit, hogy kicsit hagyják, hogy jól érezzem magam, akkor én cserébe sokat fogok pihenni (ha nem vevők az ötletre, akkor marad az, hogy sokat pihenek, a dolgomat pedig majd lopva megcsinálom…) aztán a tervek még: adventi koszorút csinálni (igen, tudom, hogy már a gyertyákat kéne gyújtogatni, de az elmúlt 2 hét lényegében kimaradt), elintézni pár mosást, felporszívózni, és a karácsonyi bonbonozást megkezdeni. És persze sokat-sokat pihenni. 🙂 Remélem, hogy nem csak ez utóbbi fog sikerülni. 🙂
Ja, és nézegettem a kismama-jógát is. persze ott is orvosi javaslatot kérnek. Valamiféle mozgást nem ártana találnom, hogy bírjam majd a sok fekvést (és ne legyek egy bálna a végére), de egyelőre az egyetlen, ami eszembe jut, és reális esélyt látoka kivitelezésre, az a távolba nézés… Hát így telnek a napok mostanság.
Szerdán meglátogatom a doktorbácsit is, kíváncsian várom, hogy mit mond majd a súlyomra (kicsit kevesebbet is eszem, és a fantasztikus antibiotikum-magnézium hatására az emésztésem… hogy is mondjam? Kissé felgyorsult…) Mert majdnem egy kilóval kevesebb vagyok, mint legutóbb…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: