Hétfőre fullos programot szerveztünk.
Reggel bementem dolgozni, ami persze kimerült abban, hogy elkezdtem kipakolni a fiókjaimból, hogy új kollegina birtokba tudja venni a terepet teljesen. Ismét megszabadultam pár kulcsomtól. (Most már csak egy főkulcsom van, a többit szépen kicsinyenként leadtam). Sajnos nem haladtam úgy, ahogy akartam, szóval lesz majd még egy alkalom is, remélem, hogy akkor már be tudom fejezni a rámolást.
Délben el kellett indulnunk, hogy időben odaérjünk az UH-ra. Mivel a 4D ultrahangra már nem volt időpont karácsony előtt, így újra megtapasztalhattam a jó öreg SZTK-s rendszer csodálatos atmoszféráját. Már többször kifejtettem a véleményemet az SZTK-rendelésekről, ezen nem sokat változtatott a hétfői élmény sem. Megérkeztünk, beültem a váróba (Férj meg egy rejtvénnyel az autóba). Azt hittem, rosszul látok, 8-an vártak már ott. A váróban kb. 16 fok volt. Gyors fejszámolás után este 6-ra saccoltam a sorra kerülést. Majdnem egy óra várakozásba telt, amire a doktor úr megérkezett, innentől viszont kb. 3 percenként szórta a pácienseket. Csak lestem, hogy itt mindenkire csak távolról ránéztek, vagy mi lehet. De azzal nyugtattam magam, hogy biztosan senki nem jött 20 hetes vizsgálatra…. A doki érkezését követő 3/4 órán belül már a kocsiban ültem hazafele.
A vizsgálat nálam nem 3 hanem jó 5 percig tartott… Gondolom arra való tekintettel, hogy ikrek. Két-két adat hangzott el (a buksijuk átmérője és combcsont hossz), ezen kívül semmi. A kérdésemre, hogy látni-e, hogy milyen neműek, a válasz 2 mp nézés után az volt, hogy: inkább fiúnak látni ‘”A” magzatot… “B” magzat pedig inkább lánynak tűnik. Ez összesen 4 mp-be telt. Elfogadom, hogy a doki (nem a saját dokim volt) már több ilyet látott, mint én, így bizonyára ennyiből is meg tudja állapítani, de valahogy mégis kicsit hihetetlennek tűnik, hogy így megmondta. Ezt erősíti az is, hogy ha én bizonytalan lennék (vagy nem akarnék foglalkozni a pácienssel), ikrek esetén én is egy fiút, egy lányt mondanék. Mert akárhogy is lesz, vagy eltalálja, vagy csak egyet tévedett. Mert ha két fiú lesz, ha két lány, az egyiket eltalálta. 😀 Ha pedig egy fiú, egy lány, akkor pedig telitalálat. 😀
A vizsgálat után húzás haza, ahol Férj átöltözött, és ment vissza céges programra. Ott átültem a volánhoz, és egy gyors Aldis vásárlás után hazafele vettem az irányt. (Férj vonattal jött később)
Persze a hétfői egésznapos programnak köszönhetően második napja büntetésben vagyok, csak lopva tudok ezt-azt csinálni, nem hagynak igazából a Törpék nagyon belemerülni semmibe. Persze ők a főnökök… csak annyi tennivaló lenne.
Délelőtt pl. szerettem volna eljutni a henteshez, hogy a karácsonyi erdélyi töltött káposztához beszerezzem a hozzávalókat, de először is a kocsim akksija nem támogatta az ötletet (ennyit az 1 éves, karbantartás-mentes, zselés akksiról, amit a megbízhatósága miatt vettünk meg…), utána, amikor a Férj hazaugrott, és bebikázhattuk volna, akkor már a gyerekek vétózták meg a dolgot. Úgyhogy a bevásárlás ismét elmaradt.
Holnap a háziorvosnál is jelenésem van, úgyhogy majd egyben elintézem az összes “boltolni” valót.
Aztán ma éjszaka újabb élményekkel lettem gazdagabb (nem, nem most pezsdítettük fel a Férjjel a – jelenleg nem létező – szexuális életünket). Nevezetesen egy “tejtócsában” ébredtem. Vagy valami ilyesmiben. Annyi biztos, hogy mellmagasságban volt, és nyomot hagyott a lepedőn. Nyilván reggel “kigugliztam”, hogy ez mennyire jellemző, meg normális-e (egyik könyvemben sem olvastam erről a 20. hét környékén). No, kiokosodtam, nem kell parázni, normális és általános dolog. Hogy kinél mikor van ilyen, az teljesen változó.
No, és a végére, amin egy kicsit lesokkolódtam:
http://www.nlcafe.hu/eletmod/20131218/valodi-no-hasa-ikerszules-fotok/
Hát, akárhogy is lesz, el kell fogadni, cserében lesz két gyönyörű gyerekem. 🙂
Igen, azóta sikerült átértékelnem nekem is. 🙂 A házimunka nyilván nem rohan el, sőt, jó esetben még meg is csinálják helyettem. 😉
Az természetes hogy aggódsz! De csak a törpékre való tekintettel pihenj, pihenj, pihenj… hidd el a többi nem fontos!!!
Á, folyamatosan aggódom valami miatt.:)
A tejcsorgáson nagyon csodálkoztam, mert az sokkal-sokkal későbbre vártam csak. Azóta nem volt ilyen, pedig gondolkodtam, hogy ideje lenne beszerezni melltartó betétet. (erről még nem tettem le, mert nem szeretnék kellemetlen helyzetbe kerülni emiatt).
A hasam meg majd lesz, amilyen lesz. Persze a legjobb az lenne, ha nem híznék mondjuk 25kilót, és akkor jobb esélyeim lennének. Meglátjuk.:) Azért köszönöm a biztatást. 🙂
Kedves Epresmarcipán! “Ne aggódj” :), ezekkel a “tünetekkel” majd minden kismama szembesül. Nyilván te kicsit erősebben, mivel két “focista” ugrál odabent. A tejcsorgást én is megtapasztaltam és onnantól kezdve lelkileg megnyugodtam, hogy már csak a gyereken múlik, de lesz tejem és tudok majd szoptatni! És igen ikrekkel is lehetséges, ugyan kicsit lassabb, nehezebb, de tandem-szoptatás is lehetséges 😛
Én is láttam azt a pocakos képet… Hát nem tudom, nekem két terhességem volt és egyik után sem volt ilyen a hasam. Ha nem hízol sokat és nem akarsz rögtön újra a régi méretű ruhákat hordani akkor szerintem nem lesz ilyen a hasad. Nekem csodákat művelt a szoptatás… Igen, iszonyat mennyiségű kalóriát igényel és ha nem eszel sok hizlalót vagy legalábbis csak csínján bánsz ezekkel akkor minden kismama meg fog irigyelni 🙂 Sok boldogságot!