Bizony ma ilyenben volt részem. 🙂 Ne húzzam az időt, mondjam már, ugye? Semmiféle extra, netán pajzán dologra nem kell gondolni: sétálni voltunk a kutyákkal. 🙂 Gyönyörűen sütött a nap egész délelőtt, a szél sem fújt, és a gyerekek is engedékeny kedvükben voltak, így minden adott volt ahhoz, hogy egy rövid sétát megejtsünk. És mennyire jól esett! Hogy miért? Nos:
– 1 hónapja a kötelező programok kivételével nem hagytam el a lakást, ezért ez a komoly negyed órás séta olyan volt, mint valami testi-lelki wellness
– A napfényt már csak fényképről ismerem, a D-vitamin szintem lényegében 0 és -10 között lehet, ezzel összefüggésben a téli depi is kezdett erőt venni rajtam. Tudom-tudom, D-vitamint lehet mesterségesen is pótolni (itt megjegyezném, hogy a kismamák D-vitamin pótlásáról komoly szakmai viták folynak a mai napig…). Régebben télen havonta kb. egyszer meglátogattam a szoláriumot, amitől ugyan csokibarna nem lettem (nem is volt cél), de volt egy kis “műnapfény” bevitel, és sokkal jobban éreztem magam tőle. Nyilván ez a két mini-terroristával a hasamban nem javallt, így marad a D-vitamin és a lopott séta a szép időben.
– A kutyák már azt hitték, hogy a kerítésen túl nincs is élet… olyan rohangálást-örömködést zavartak le, hogy külön öröm volt nézni őket
A fent említett 200 m séta (na jó, oda is, vissza is 200 m volt) az elmúlt időszak rekordjának is számít. Az utóbbi 1 hónapban a lakásban történő jövés-menés bőven kimerítette a séta iránti igényeimet. Bevásárolni a Férj járt, én kizárólag akkor tettem ki a lábamat a lakásból, amikor elkerülhetetlen volt. És nem azért, mert nem vágytam a friss levegőre, de épp elegendő kihívást jelentett elvánszorogni a konyháig, meg vissza.
A hét egész aktívra sikerült, úgy tűnik, hogy talán sikerül megtalálni a mindenkinek megfelelő – amúgy kényes – egyensúlyt pihenés és “munka” a között.
A szilvesztert is megoldottuk úgy, hogy minden terv belefért. A nap folyamán sokat pihiztem, hogy estére be tudjunk menni a városba tüzijátékot nézni. Utána még a barátnőmékhez is beugrottunk, igaz, hogy nem túl hosszú időre, végül éjjel 2 körül értünk haza, amikor is koccintottunk egy pohár pezsgővel, és nyugovóra tértünk. 🙂 Ilyen szilveszterünk sem volt mostanában. De a következő majd megint egész más lesz. 😀 Újév napja is ilyen “unalmasan” telt, bár egyikünk sem vágyott nagy izgalmakra. 🙂 Itthon voltunk, pihiztünk, DVD-ztünk, ettünk-ittunk. 🙂
Másodikán aztán mi sem bírtunk ellenállni a bevásárlási láznak, és bementünk egyik multihoz is, azon kívül pedig egy kismama boltba. Háááát… élelmiszer-ügyben azt vallom, hogy ha van rá lehetőség, a magyar terméket választom, de a textileknél nem igazán figyeltem erre. Egyik kedvencem a kétbetűs üzletlánc, ahol a sima hosszú ujjú pólókat 2000-2500 Ft-okért lehet megvenni. Oké, származási országa Kína, India, Indonézia, stb… Tegnap a kismama boltban viszont kiváló magyar áruk voltak, csakhogy egy teljesen sima fehér hosszú ujjú kismama pólóért 7ezer forintot fizettem. Amin volt egy kis minta is, az már 8ezer volt. Kabát 21 ezer, egy tunika 10-12 ezer. A nadrágokat meg sem néztem (abból vettem már párat a kedvenc helyemen), de gondolom, hogy azok is 10 felett voltak. Szerencsére egyelőre beleférek még a régi pólóimba, mert ekkorát még nyúlnak, de szép lesz, ha ilyen egységáron kell 2-3 pólót vennem. A kabátról egyelőre letettem, amennyit hordanom kell majd, arra jó lesz a használt is. Igaz, ahogy körülnéztem, használtat se olyan egyszerű beszerezni. A neten ugyan rengeteg van, de jellemzően inkább vizilovakra. 38-as méretből igen elenyésző a választék. Lehet, hogy 2 hónap múlva már nekem is a 44-es méretben kellene gondolkodnom? Hm…
A Törpék jól vannak, mocorognak rengeteget. Hol felváltva, hol együtt – na, ez igazán érdekes élmény. Most is elég erősen tudnak már rugdalózni, de hogy mi lesz ebből később?? A méreteikről 5 helyen 5 különbözőt olvastam, így fogalmam sincs, hogy mekkorák lehetnek. A 15-18 cm-től a 30 cm-ig volt minden. Hogy ki írja ezeket a könyveket??? A súlyukra kb. ugyanilyen szórás van, úgyhogy majd 17-én a 4D ultrahangon megkérdezzük ezeket is. Bár nyilván a fő kérdések ott majd arra vonatkoznak, hogy mindenük megvan-e, ugye egészségesek, és persze milyen neműek, hogy a névválasztás ingoványán is átverekedhessük magunkat.
A névválasztás… már most látom (már korábban is láttam), hogy nem lesz ez egyszerű. Lánynevekben még csak-csak egyezségre tudunk jutni, de hogy mi lesz a fiú nevekkel? Úgy áll a dolog, hogy mindkettőnknek megvan a saját kedvence, de ami az egyikünknek nagyon tetszik, az a másikunknak nagyon nem, és fordítva. Persze most mondhatjátok, hogy ha két fiú lapul (hehe… ez csak vicc volt, mert csak úgy gömbölyödnek) a pocakomban, akkor egyikük kapja az én kedvenc nevemet, a másik kapja Férj által preferáltat. De azért ez így nem lenne az igazi. Mondjuk ha tényleg két fiú, akkor duplán fel van adva a lecke… 😀 Ha netán két lány (ezt valamiért kizártnak tartom), akkor szerintem már ma meg tudnánk mondani, hogy mi lesz a nevük. 🙂
Egyelőre itt tartunk. A következő két hét izgalmas lesz majd. Egyrészt mert véget ér az arany élet (nevezetesen az, hogy a Férj itthon van), hétfőn védőnő, kedden a Férj ismét külföldre távozik, ahonnét majd csak pénteken jön haza, szerdán terhesgondozás a dokimnál, 17-én pedig a várva várt 4D ultrahang. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: