24+0 – Jövő heti tervek

A jövő hét mozgalmasnak ígérkezik ismét.

Hétfőn mindjárt a védőnőnél kezdek. (az eheti antibiotikumos, hányós-fosós történetnek köszönhetően most aztán biztos nem híztam 2 kilót, így viszonylag nyugodt vagyok. :D)

Kedden reggelre ütemeztem be a cukorterheléses mókát (már előre várom). Aki még nem volt ilyenen: éhgyomorra vérvétel, aztán vizeletvizsgálat (azt nézik, hogy nincs-e cukor a vizeletben), ha a vizelettel minden rendben, akkor 75 g glükózból és 3 dl vízből álló “koktél” elfogyasztása (amennyiben a páciens nem felejt el citromot vinni magával, azt bele lehet tenni), ezek után a váróban elhelyezkedés egy jó könyv társaságában. 2 óra elteltével újabb vérvétel, és már kész is. 😀 (a közbenső lépéseket, mint: összeragad a szám a cukros lötyitől, szédelgés az éhségtől, stb nem részletezem). Bár elismerem, hogy nagy bátorságra vall, de azt gondoltam, hogy ezek után még beugranék a cégemhez, hogy összerakjam azt a sok vackot, amit már rég akartam. Hogy hogy bírom majd a gyűrődést, arról gőzöm sincs. Meglátjuk.

Szerdán aztán délután 4-kor jelenésem van az orvosomnál. Összeírtam neki pár kérdést ismét, ez legutóbb is bejött, így nem marad ki semmi. Szeretném megkérdezni az őssejt-levételről, a légzésfigyelőről, és arra gondoltam, hogy ha a táppénzes javaslatot is elkérem tőle most, akkor nem kell majd folyton (2 hetente) a háziorvosomhoz mászkálnom felváltva a táppénzes javaslattal, és a táppénzes papírért. Bár tagadhatatlan, hogy iszonyú csalogatóan hat rám egy tucatnyi influenzás, hányós-fosós járványos ember közelsége, mégis megelégszem vele havonta egy alkalommal… Ja, és a dokitól még szeretném megtudakolni azt is, hogy a 28-32. hét közötti pár napos kórházi tartózkodást mikorra tervezi, vagy mitől függ az időpont.

Csütörtök-péntekre még nincs konkrét terv, de annyi biztos, hogy amikor elegendő erőt érzek majd magamban, ki szeretném válogatni a babaruhákat is, hogy milyen méretből mennyi van, mi az, amiből még kel, stb.

Ja, a jövő hétre terveztem a fogorvost is. (Ha holnap megyek a védőnőhöz, akkor a fogorvos telefonszámát is leírom, és egyeztetek vele időpontot)

Azt még nem is meséltem, hogy pénteken a 4d UH után bizony történelmi pillanatot élhettünk át: bizony elmentünk a babakocsiért. 😀 El sem akartam hinni. 😀 És bizony, elhoztuk. Az összes motyójával együtt. Váz, mózesek, bébihordók, sportülések, és az összeshez való lábzsák, felcippzározható, levehető, betehető, szűkítő, szúnyogháló, esővédő, stb . 🙂 Egy közepes méretű autót olyan fullra raktunk vele, hogy egy gombostűt elhelyezni nehézségekbe ütközött volna… Kaptunk egy csomó babaruhát is (sajnos csak kislánynak valókat, mert a kisfiús rész épp kölcsönben van valakinél), ezeket egy nagy dobozba összeraktam, de a kocsiba már nem fért be. 😀 Így voltak olyan kedvesek, és bedobták másnap anyóspajtáshoz (egy utcával lejjebb lakik, nem volt nagy kerülő). Ma pedig a Férj elhozta, úgyhogy holnap – vagy akármikor – lehet belőle csemegézni. 🙂 Igyekeztem a kicsi méreteket kiválogatni, hogy ne kelljen majd olyan sok ruhát rakosgatni, meglátjuk, hogy hogy sikerült. 🙂 További ruhákra kaptam még ígéretet – igaz, nem ingyen, de gondolom, hogy elég kedvezményesen. Ha kiválogattam azokat, amik itt vannak, akkor összebeszélünk, és áthozza őket. Nyilván pár ruhát majd veszünk újonnan is, de  – már többször mondtam – nem csinálok lelkiismereti kérdést a használt ruhákból.

A pénteki Uh-ról még nem is meséltem… A doki szokás szerint nagyon kedves-aranyos volt, meg persze alapos. A gyermekeink megmutatták magukat… mármnt a kislányunk az alfelét leginkább, a kisfiunk az arcát… ki mire szégyenlős. 😀 A kis bestia az arcát úgy takargatta, mintha titokban anyu teljes sminkcuccát magára kente volna, bezzeg akkorát terpesztett, hogy ha akartuk se tudtuk volna nem észrevenni, hogy mi van a lába között… 😀 Hol a kezét tette maga elé, hol a méhlepénybe bújt bele… úgyhogy nem is piszkáltuk őt aztán. A kisfiunk az arcát bátran vállalta, de beletelt némi időbe, és ügyeskedésbe, amire kiderítettük, hogy milyen” felszereléssel” rendelkezik. 😀 Egy bébinél sem olyan egyszerű már ebben az időben, de két gyereknél nincs sok alternatíva, hogy honnét nézzük, mert mindenhol belelóg egyik a másikba. No de mindegy, a lényeget tudjuk, van pár aranyos képünk (az egyiken a kisfiam épp mosolyog, és egyébként szerintem tiszta apja a képen), egy komplett DVD-nk a vizsgálatról, valamint – nem utolsó sorban – két szinte totál egyforma méretű gyermekünk. :)) A fiunk 575 g, a kislányunk 573 g. A kisfiunk méretei – a combcsont kivételével – mind pár milliméterrel nagyobbak. 🙂 Mondtuk is, hogy igen, ez így normális, a lány legyen hosszú combú. 😀

Mindenkivel megosztottuk aztán a hírt, küldtem a képeket, megnéztük a DVD-t, határtalan az öröm mindkettőnk családjánál. 🙂

És akkor végül az ígért kép a babakocsiról (meg rólam, nézzétek el nekem, nem vagyok egy fényképarc, a 2 havi 4 fal közti léttől pedig hullasápadt vagyok… mindegy, a Férj kihozta a képből, amit lehetett…)

(A babakocsit végül az anyuméknál parkoltuk le, amíg nálunk nem zajlik le a nagy porral-kosszal járó meló.)