… Ezt csak azok kedvéért mondom, akiknek eddig nem tűnt fel. Bár remélem, hogy nincsenek túl sokan, akik hozzám hasonlóan a négy fal között tengetik napjaikat.
De még mielőtt többen bősz sajnálkozásba kezdenének, megnyugtatok mindenkit, hogy néha azért – muszájból – én is kidugom az orromat.
Ma pl. szinte már pörgés volt. 😀
A gyógyszertárban persze ismét szembesülnöm kellett a szokásos történettel: fél óra várakozás, magnézium nincs, nospa csak egy dobozzal… Tehát mehetek megint, végigállni a sort. (bácsi előttem 5 azaz öt csomag recepttel érkezett, csomagonként átlagosan 15 recepttel. Fél óra után egy óriási szatyor gyógyszerrel távozott…
A gyerekszobai függönyt már egy ideje megvettem, csak a megvarrására nem került még sor (van pár dolog, amihez egyáltalán nem értek, a varrás az egyik). Szerencsére az egyik lány a táncos csapatból varrónő, és bevállalta a varrást. 🙂 Egyébként semmi különleges nincs a függönyben, teljesen sima ekrü színű voila. Sokat gondolkodtam, hogy milyen legyen a függöny, melyik legyen mintás, de végül úgy döntöttünk a Férjjel, hogy sima egyszínű függönyöket teszünk, a szőnyeg egyébként is mintás (szafari mintás, zsiráfos-oroszlános. :)), a festésen kívül tapétacsíkot is tervezünk, ha minden mintás lenne, a kölykök nem tudnának lazítani a sok őket érő ingertől. 🙂 No, szóval ma elvittem a függönyt is varratni. Bár lehet, hogy nem kellett volna, de azt mondtam, hogy nem sürgős… Lesz itt még olyan rontás-bontás, hogy laza 1 hónapot még bőven ráér…
Nyilván ha már ott voltam, beszélgettünk is kicsit.
Hazafele még beugrottam a henteshez… azaz beugrottam volna, de épp zárva volt az ebédidő miatt. Gondolkodtam, hogy mi legyen. Bár nem egy világváros a lakóhelyem, és bármelyik irányban 5 percre van a helységnév tábla, de egyáltalán nem volt kedvem fél órára hazamenni, majd újra vissza. Hát mivel is csapja el az időt az ember? 😀 Már egy ideje érlelődött a kozmetikus-látogatás, most itt volt a kiváló alkalom. 🙂 Felhívtam hát őket, és némi sakkozás után mondták, hogy mehetek is (imádom őket, jelszó: mindent a kismamákért). És a tökéletes időzítés miatt amire a kozmetikus végzett velem, addigra a hentes is kinyitott, így hát lesz mit enni. 😀
Aztán mivel a múltkori posta-látogatásom alkalmával kaparós sorsjegyet vettem (nem, nincs semmiféle játékszenvedély, pillanatnyi felindulásból vásároltam), ami ráadásul nyert is, bekocogtam, hogy beváltsam. (a posta és a hentes véletlenül pont egymás mellett van) Sajnos az nem jutott eszembe, hogy lottót vegyek.
Természetesen mindenhol megcsodálták a tekintélyes méretű pocakomat, mindenki együtt örült velünk (aki az előzményeket ismeri, az különösen), amikor pedig mondtam, hogy egy fiú, egy lány, még szélesebb mosolyra húzták a szájukat. 🙂
Ez az egyik legjobb dolog a kismamaságban. 🙂 Szinte mindenki mosolyog, aki rám (és a pocakra) néz. 🙂 Még tegnap a fogorvosnál is előre engedtek. 🙂 Na persze nem mindenki, a 3 pasi közül a morcos öregúr természetesen nem. De a többiek nagyon előzékenyek voltak. 🙂
Azt hittem, hogy ezzel letudtuk a fogorvos is, de sajnos még legalább egy köröm van, mert tegnap csak gyógyszeres tömést kaptam abba a fogamba, amelyik ugyan majdnem teljesen jónak tűnt, leszámítva egy picike lyukat, később viszont kiderült, hogy épp csak a “héj” maradt, az egész belseje szuvas volt. 🙁 Persze így jár, aki csak akkor megy a fogorvoshoz, amikor már fáj, és baj van… Nem vagyok rá valami büszke, de sajnos nálam is így van. A fogorvos nálam mindig is rettegést váltott ki. Érzéstelenítés nélkül a fájdalom miatt, érzéstelenítéssel pedig a pár óra, amíg az injekció hatása végre elmúlik…
A gyerekeim változóan viselkednek, ma pl alig vártam, hogy hazaérjek, és feküdhessek, mert betont csináltak a hasamból… Most, hogy fekszem, persze jobb. Sokat mocorognak, de szerencsére még a bordám alá nem érnek fel. A kisfiunk egyébként már fejvégű fekvésben van, a kislányunk állítólag hason… Szerintem hamarosan kénytelen lesz ő is igazodni, mert másképp nem nagyon fog elférni. 🙂
Jövő héten érkeznek a további babaruhák is. Már alig várom. :)) Annyira kis picúrkák. 🙂 El se tudom képzelni, hogy ilyen kis picik lesznek. 🙂
A télre visszatérve: nálunk még mindig havazik, és mivel a levegő kezd lehűlni, így most már meg is marad. Valahogy ezzel a téllel én úgy vagyok, mint a zsiráffal… szép-szép, de otthonra nem kéne. 😀 Egyelőre hagyjuk esni, de jobban örülnék neki, ha hamarosan abbahagyná, és visszatérnénk az egy hónappal ezelőtti időjáráshoz… 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: