Alakul a törpék ruhatára, gyűlnek a babaholmik is, én pedig most kezdek csak igazán kétségbe esni: Ideális esetben 3 hónap múlva itt lesz nekem két üvöltő/szuszogó csomag, akikért én vagyok a felelős, akiket nekem kell óvnom-védenem, akik majd minden percemet kitöltik, lekötik, és nem lesz rajtuk “Pause”, vagy “Off” gomb…
Tudom, hogy kissé késői a feleszmélés, és normálisan ennek sokkal előbb kellene tudatosulnia, de nekem – úgy tűnik – most jött el a pánik pillanata. 🙂
Ezernyi kétségem van…
Vajon jó anya leszek majd?
Ugyanúgy szeretem majd mindkét törpét?
Hogy bírom majd az alvás-megvonást?
Lesz elég türelmem hozzájuk?
Honnét fogom tudni, hogy épp miért sírnak?
Meg tudom őket nyugtatni majd?
Tudok majd szoptatni?
Lesz elegendő tejem?
Egyáltalán milyen érzés lesz majd szoptatni?
Egyszerre alszanak majd?
Honnan tudom majd, hogy mit adjak rájuk?
A császáros sebbel tudom majd emelgetni őket?
Ezek, és ehhez hasonló kérdések jönnek futószalagon… Ez normális???
Elvileg nekem is lesz segítségem, anyóspajtás holnaputántól nyugdíjas. 🙂
Mondjuk azt nem tudom, hogy majd hogy bírom anyós jelenlétét cérnával, mert 2 perc alatt ki tud hozni a sodromból… Néha talán majd anyum is felváltja. 🙂
Annyi biztos, hogy egyszerre etetésnél időt spórol az ember. Persze gondolom, hogy ehhez ügyesnek kell lennie a törpéknek is, mert ha csak nyammognak, akkor majdnem mindegy, hogy egyszerre, vagy külön-külön…
Kíváncsi vagyok, hogy megy majd. 🙂
De jó lenne, ha lenne elég tejed 🙂 Akkor nem kell a tápszer pótlással bajlódni, azzal is időt/energiát spórolsz 🙂
Nekem “sima” szoptatós párnám volt, mosható huzattal, talán annyi volt rajta a plusz, hogy össze lehetett kötni a két végét.
Igeeen, egyszerre szoptattam őket (nagyritkán külön-külön), mert így nyertem húsz perc időt etetésenként, ami napi hat-hét etetésnél nem kevés.. Szóval bár fizikailag nehezebb volt, mégis jobban szerettem egyszerre etetni. Ja igen, és persze kellett egy ember, aki a kezemre/szoptatóspárnára adta a 2. számú gyermeket, hiszen érte már nem tudtam felállni a fotelból, ahol gondosan kipárnázva elhelyezkedtem az 1. számú gyerkőccel. 🙂 Szerencsére mindig volt velem egy nagymama, aki segített.
Köszi. 🙂 Reménykedtem, hogy azt olvasom az alvásos résznél, hogy: IGEN, már az elejétől fogva egyszerre alszanak. 😀 Na jó, majdcsak lesz valahogy.
Ha a szoptatás-részt az anyai vonalon örököltem, akkor még eladó tejem is lesz (anyum hármunkon kívül még két-két babának tudott mellettünk tejet adni.:)) Az akarat megvan, reméljük, ez – akár némi segítséggel – elég lesz.
Milyen szoptatós párnád volt? A “sima” egyszerű, vagy ikres? Egyszerre szoptattad a két bébit?
Mi végül egy ac300-ast, és egy 401-est szereztünk be (az egyik bébiőr is, a másik ugyanaz, amit te is írtál – meglátjuk, hogy válik be)
Néhány válasz a kétségekre:
Ezernyi kétségem van…
Vajon jó anya leszek majd?
Igen, és a nehézségek ellenére duplán boldog leszel, ahogy rájuk nézel majd.
Ugyanúgy szeretem majd mindkét törpét?
Mivel két külön egyéniség lesznek, ezért mindegyiket másért szereted majd.
Hogy bírom majd az alvás-megvonást?
Ááááá, rosszul. Szerintem ez az egészben a legnehezebb. Próbáld ügyesen alakítani az éjszakai alvásukat (már amennyire lehet), amint átalusszák az éjszakát, nyert ügyed van . Nekem ez nem nagyon ment, persze vannak jobb és rosszabb időszakok.
Lesz elég türelmem hozzájuk?
Minél kipihentebb leszel, annál türelmesebb is (ezért lesz szükséged sok segítségre, hogy legalább nappal le tudj feküdni 1-1 órácskára)
Honnét fogom tudni, hogy épp miért sírnak?
Az anyai ösztön, és a napirend segítenek ebben
Meg tudom őket nyugtatni majd?
Igeeeeeen. A Te karodban szeretnek majd a legjobban lenni
Tudok majd szoptatni?
Ez azon is múlik, hogy milyen géneket örököltél. Ha lesz tejed, a többi már csak akarat kérdése. A csecsemős nővérek, illetve a szoptatási tanácsadó mindent el fognak követni, hogy beinduljon a tejed, és megtanulj ikreket szoptatni (nálunk legalábbis így volt). Egy kézi fejőgép is hasznos lehet már a kórházban is.
Lesz elegendő tejem?
Nem tudni. Ha nem lenne elég, akkor kapnak tápszer pótlást is. Nem dől össze a világ
Egyáltalán milyen érzés lesz majd szoptatni?
Ikreket szoptatni macerásabb, Furcsa, fájdalmas, bizsergető érzés. Nehéz, bele kell jönni.
Egyszerre alszanak majd?
Háááááááát nem Az altatásukhoz két ember kell majd egy jó darabig. A Suttogó-könyvek altatásra vonatkozó részét olvasd el, abból sokat lehet tanulni.
Honnan tudom majd, hogy mit adjak rájuk?
Kitapasztalod, megkérdezel ismerős kisgyerekest, védőnőt stb.
A császáros sebbel tudom majd emelgetni őket?
Igen tudod, bár fájni fog. És persze szervezel magadnak segítséget erre az időszakra mindenképp.
A szoptatós párna nálam nélkülözhetetlen lett a 2. trimesztertől. Csak azzal tudtam aludni. Vittem a kórházba is. És persze használtam a szoptatáshoz, anélkül nem ment volna!
Légzésfigyelőt mi béreltünk (egy éves korukig). Eleinte pelenkára csiptethetőt használtunk, de abból elegem lett. Az elején még napi 7 db pelenkacsere van (szorozva kettővel), és ne győztem állandóan le-fel szerelni a kütyüt. Utána 2 db Angelcare 300-ast használtunk. Többször volt olyan, hogy bejelzett a rossz beállítás miatt (egyik is, másik is.) Éjszaka állandóan kapcsolgatni kellett, ez ugyebár ikreknél, még izgalmasabb, mint egy gyereknél. Ha megszólal, felverem a másik gyereket is stb. Én nagyon nem szerettem, alig vártam, hogy egyévesek legyenek a picurok és visszavigyük.
Őszintén szólva ezzel a megoldással én is kiegyeznék. Bár a kórházas része nem annyira jó, de még azt is kibírnám, ha cserébe garantálná valaki, hogy nálunk is ilyen jól alakul minden. :))
Szoptatás is rendben ment aztán? Volt szoptatós párnád? (óriás beszerzési lázban égek…) és légzésfigyelőd?
Köszi a választ… iszom a szavaidat. :))
Betöltött 35. hétre születtek (35+0), a 30. terhességi héttől kórházban feküdtem, és ott növesztettem a pocakot tovább :). A bekerülés oka a méhnyakrövidülés volt.
Úgy terveztem, hogy kibírom velük a 36. hétig 🙂 , ám végül egyszer csak elfojt a magzatvíz, és nem volt más megoldás, mint az azonnali császár. A kis picurokkal minden rendben volt, nem igényeltek intenzív ellátást, 8 napig voltunk még a kórházban (azért ennyit, mert kicsit besárgultak, illetve nehezen indult be a tejem). Összességében pozitív élmény volt :).
Szia!
Igazán hálás vagyok egy ikres anyuka tanácsáért. 🙂
A mi törpéink legjobb esetben április 25-én bújnak ki, (bár engedélyeztem nekik egy, vagy két héttel előbb történő érkezést) szóval az elején még inkább téli ruha kell nekik szerintem. Aztán persze ki tudja, milyen áprilisunk lesz. 🙂
A mostani ruhák között van vastag hálózsák is, ami 50-56-os, szóval egynek az is jó lesz. Ikea látogatás még tervben van, majd körülnézek a neten is hálózsák ügyben, biztos ott is megtalálom a leírásban, hogy melyik milyen hőmérsékletre ok. 🙂
Várom a többi hozzászólást is. 🙂
Nálatok mennyi időre születtek a törpék?
Szia 🙂
15 hós ikrek anyukája vagyok 🙂
Bele fogsz jönni, hidd el 🙂
A hálózsákok kérdése tényleg izgalmas, szerintem azt is ki kell tapasztalni, hogy nektek mi válik be. Mi például nem szerettük az ujjas változatot, amíg kicsik voltak (0-6 hónaposak). Elég macerás a kezüket dugdosni bele. Mivel neked nyári babáid lesznek, úgyis eleinte az ujjatlant és vékonyat részesíted majd előnyben, a nagy melegben meg egyáltalán nem kell hálózsák. Persze a gyerekszoba hőmérsékletétől is függ. Az IKEÁ-s változatoknál feltüntetik, hogy 16 fokos szobahőmérséklethez ajánlják (mármint a vastagabbakat). Ezért én meg se vettem, nekünk az túl meleg lett volna. Főleg, hogy a gyerekszobában 22 fokos hőmérsékletet ajánlanak, amit mi igyekszünk is betartani, és éjszaka sem csökken 20 fok alá.
Hirtelen ennyi a hálózsákokról 🙂
Majd még folyt. köv. a többihez is 🙂
Köszi a megnyugtató szavakat 🙂 Nem tudom, hogy miért van, hogy egyik pillanatban természetesnek tűnik minden, és úgy gondolom, hogy nem véletlenül van az a fogalom, hogy anyai ösztön, máskor pedig komoly kétségeim vannak, hogy hogyan fog ez menni… megint máskor úgy gondolom, hogy rajtam kívül is több millió anyukának sikerült, miért pont nekem ne menne… Nem egyszerű. 🙂
Nekem mèg nincs gyerekem, de ezek a kèrdèsek mindenkinèl elöjönnek, legalábbis így mesèltèk.
Ne izgulj, teljesen normális, hogy foglalkoztatnak ezek a dolgok. Ès nekem teljesen normálisnak tünsz 😀
Szia Epresmarcipán!
Válaszok a kérdéseidre 🙂
Vajon jó anya leszek majd?Tökéletes mint mindannyian..Oly sokat vártál ezekre a babákra, biztos hogy minden remekül fog menni.
Ugyanúgy szeretem majd mindkét törpét? Ebben biztos vagyok, csordultig leszel szeretettel.
Hogy bírom majd az alvás-megvonást?Egy szóban kifejezve: Sza…l. 🙂
Lesz elég türelmem hozzájuk? Igen és Nem. Néha m is kidobtuk volna az ablakon a kisasszonyt, de azért szaladtunk volna utána. 🙂
Honnét fogom tudni, hogy épp miért sírnak? Hallgass a szívedre. Ha sír vedd fel, próbáld meg megnyugtatni, cserélj pelust, szopizzon egy kicsit, ringasd, masszírozd a hasát, paskold a fenekét…aztán kezd elölről.Ők még csak a sírással fejezik ki minden gondolatukat.
Meg tudom őket nyugtatni majd?Meg ne izgulj!!!
Tudok majd szoptatni?Mindent meg fogsz tenni érte, és menni is fog.Ha meg mégse akkor kapnak tápszert. Na és!
Lesz elegendő tejem? Válasz fent.:-)
Egyáltalán milyen érzés lesz majd szoptatni?Boldogságos, bensőséges, fájdalmas, csiklandós,természetes, tök jó!
Egyszerre alszanak majd?Remélhetőleg igen.A kezünk meg belelóg a bilibe.:-)
Honnan tudom majd, hogy mit adjak rájuk? Nézz magadra hogy te mit viselsz éppen, +1 réteg.
A császáros sebbel tudom majd emelgetni őket? Igen.Kezdetben nagyon nehéz, de erős csajszi vagy belejössz..és nem vagy egyedül,Amíg nagyon fáj addig lesz segítséged, aztán meg észre se veszed.
ÉS TELJESEN NORMÁLIS VAGY. 🙂
Szép estét.Betti
Ezek a kérdések még a második gyerek születése előtt is felmerültek bennem! Teljesen normális! Sírás? 1-2 hét és belejössz! A legegyszerűbb ha mellre teszed! Ilyenkor vagy azért sír mert a pocakjában furcsa mozgások vannak, amik ismeretlenek, vagy anyát akarom van vagy épp szomjas vagy éhes! Mellélőni nem tudsz 🙂 és tandemben is lehet szoptatni, nekem most 2,5 éves a nagyobb és 1 a kisebb és még most is néha tandemben szopiznak 🙂
Nem gondoltam, hogy bennem is felmerülnek ilyen kérdések. Mert eddig minden olyan magától értetődőnek, és természetesnek tűnt.
De aztán itt van ez a rengeteg ruha, mikor mennyire kell őket beöltöztetni?? Elég vastag lesz az a hálózsák? Hosszú ujjú legyen az a hálózsák mégis?? De akkor a vastagból miért árulnak mégis ujjatlant? Áhh, ezt a parázást… Néha még magamnak is nehéz elviselnem a saját bizonytalanságomat… Nem tudom, hogy enyhül, vagy csak még erősebb lesz ez, amikor majd idekint lesznek a törpék…
Nem tudom. Nekem még nincs gyerekem… De nekem annak tűnik 🙂