Az egész úgy kezdődött, hogy ismét fogorvosnál voltam. Ahogy beléptem a váróba, konstatáltam, hogy rossz napot választottam, mert egy csomóan vártak már. Mivel a törpéim ma engedékeny kedvükben voltak, nem kuncsorogtam senkinek, kivártam a soromat. Az érkezésemet követő két percen belül aztán bemasírozott egy kb 20 éves anyuka a kb 4 éves kislányával. Egyből levettem, hogy anyuka nagy IQ-fighter… Köszönni sajnos nem tudott, de hát oké, nem lehet mindenki jól nevelt. Viszont köszönés helyett a gyerek elkezdett köhögni-prüszkölni a nagyvilágba, ezzel párhuzamosan anyuka – bocs, hogy nem tudom választékosabban kifejezni magam – szívta visszafele a saját taknyát. Nyilván mellettem volt nekik a legszimpatikusabb helyet foglalni… Ekkor nem csak a gyomrom forgott anyuka produkciójától (a továbbiakban is buzgón ismételgette ezt), de a szemem is, hogy hogyan lehet valaki ennyire ősbunkó…
Persze én is hibás vagyok, mert a váró bazira nagy volt, csak annyit kellett volna tennem, hogy fogom magam, és pofán b@szom anyukát odébb ülök.
Az, hogy egy négyévest nem tud lekötni, ezért úgy üvölt, mint akit nyúznak, nem említem, mert ezt nem éreztem igazán problémának. Jobb lett volna, ha nem csinálja, de az az idegeim bírták… A kölykök ilyenek, utálnak várni, türelmetlenek, sajtkukacok. De hogy nem lehet rászólni, hogy legalább a szája elé tegye a kezét, amikor prüszköl, és ne engem köhögjön telibe… Miközben a gyermek fel, s alá rohangált (amúgy a székek tetején csizmában), és óbégatott, anyuka a telefonját ölelgette, s elmélyülten sms-ezett, vagy ki tudja, mit csinált rajta. Párszor elhangzott, hogy ha nem marad nyugodtan, akkor a doktor néni majd kihúzza az összes fogát… (nyilván a kislányt ez rettenetesen meghatotta…), meg hogy viselkedjen rendesen, aztán volt némi hiszti, mert a gyermek kipakolta anyuka pénzét, és nem akarta visszaadni, stb.
Gondolom, hogy az ember gondos szervezés ellenére is belefut olyan szituációba, amikor az ügyintézéshez, orvoshoz, akárhová magával kell vinnie a csemetét (főleg, ha ő a páciens), de hogy lehet valaki annyira tapló, hogy a beteg gyerekét (valamint szintén göthölődő saját magát) egy feltűnően pocakos kismama mellé ülteti le, és gátlástalanul a pofájába köhög-prüszköl????
Az óbégatásról, meg ide-oda rohangálásról nem beszélek, azt szinte mindegyik gyerek ugyanígy csinálta volna (oké, talán a rendelő berendezését nem tologatta volna ide-oda – szintén anyuka legnagyobb beleszarom-hozzáállása mellett).
No, hát ez volt a mai kiakadásom. A fogam – köszöni szépen – jól van, nem kaptam érzéstelenítést (most sem), kaptam viszont végleges tömést, és folyt.köv…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: