A kórházi lét 8kor kezdődött. Megkaptam a szobámat, kérték, hogy öltözzek át, és később jön majd a nővér, átkísér a szülőszobára (???). Meg is történt mindez. Még szerencse, hogy a nővér mondta, hogy a telefonomat hozhatom, különben érdekes napnak néztünk volna elébe… ugyanis a szokásos felvételi papír kitöltésen,kérdéseken kívül volt vizsgálat. (Méhszáj továbbra is 2100-as értéket mutatja. Ezek után ctg készült, ahol 60as fáJásokat is produkáltak az én drága gyermekeim. Az orvosok meg csak ingatták a fejüket. Kilátásba helyezték a megyei kórházba történő átszállítást,aminek persze rettenetesen örültem…
Mindezek után azt gondoltam, hogy visszamehetek a szobámba. De neeem. Az egész napot a szülészeti előkészítőben töltöttem, időnként vérnyomás mérés, máskor 1 óráig ctg, és persze folyamatos infúzió. A fájások aztán alább hagytak az infúziók hatására. Éjszakára aztán folytatódott a vérnyomás mérés, ctg. Iszonyú kényelmetlen az ágy, sehogy nem jó feküdni, kb 3szor 1 óra alvás után pedig negyed 4kor érkezett egy kismama szülni, tehát onnantól ugye semmi alvás. Ez volt az első éjszaka. Remélem,hogy tényleg haza fognak engedni 3 nap után. De legalább ki a szobámba, mert így itt kicsit sok a fennforgás.