Éljen a 21. század, és az internet. Hála ennek, nem marad minden – még hiányzó – bébidolog bevásárlásra a Férjre.
Szereztem már be a neten kiságyat, matracot, légzésfigyelőt, szoptatós párnát, függönyt. Most épp tetra pelenkákat várok – ezt pl. kórházi tartózkodásom alatt sikerült megvennem. A továbbiakban is előnyben részesítem azokat a helyeket, ahol lehet online vásárolni, vagy legalább a kínálatot böngészni. Ez utóbbi esetben is van annyi könnyebbség legalább, hogy én kinézem a típust, stb, Férjnek “csak” meg kell vennie.
Ilyen lesz pl. a mellszívó, az orrszívó – ezeket leegyeztettem már a gyógyászati segédeszköz boltban.
A netes vásárlással egyébként eddig csupa pozitív tapasztalatom van. Oké, mindig megnézem, hogy hol vásárolok. Leggyakrabban persze a hazai vagy a külföldi aukciós oldalak a nyerők (itt nyomon követhetőek az eladó értékelései), de könyvet sem vettem “sima” boltban rég (na jó, az a múlt havi 2+1-es akció berántott engem is, de ennek a Férj az oka), azt is a kedvenc online boltomban szoktam – lehetőség szerint úgy válogatva, hogy a postaköltség nulla legyen. 🙂 Nem dőlök be a nagyon olcsó termékeket hirdető, de elérhetőségeket az oldalon nem feltüntető kereskedőnek (egy időben sorra jöttek a fogyókúrás tablettákat ajánlgató oldalak, ahol véletlenül mindig az adott napon járt le az akció, és az összes vélemény-hozzászólás pár nappal korábbi volt. Itt futottam bele egy olyan “kommentbe” is, ahol egy Zoltán nevű kommentelő újságolta, hogy milyen egyszerűen, és gyorsan megszabadult a SZÜLÉSE után a felesleges kilóktól… :o) Szerintem érdemes lett volna a sajtóhoz fordulnia, mert az ilyenre úgy buknak az újságírók, mint gyöngytyúk a meleg takonyra… No, szóval az ilyen bogyókat hirdető oldalon még véletlenül sem lehet megtalálni egy cégnevet, ügyfélszolgálat elérhetőségét, stb. Ettől óva intek mindenkit. Meg persze attól, hogy elhiggye, hogy néhány tabletta beszedésétől fog lefogyni… )
Kórházban a szülésznőktől szerzett tapasztalatok alapján a szoptatós melltartót majd csak akkor veszem meg, amikor már látni, kb. mekkora kell.
Kell még persze cumis üveg, cumi, és mivel a hőn áhított, és nagyon várt bababörzéről lemaradtam, így bébiruhák is. De ezt legelőbb 2 hét múlva tudom majd, hogy miből mennyi, amikor kész lesz a szobájuk, és végre kipakolhatom a szekrénybe a cuccaikat méret, meg minden szerint.
DE… minden beszerzendő-elintézendő dolog közül a legégetőbb a névválasztás… még mindig nem bírtunk zöld ágra vergődni ebben az ügyben. A Férjnek kizárólak két fiú név tetszik, ezek közül az egyik nálam szóba se jöhet, a másikból meg a rokonságban is akad (ráadásul ugyanezzel a vezetéknévvel), a keresztfiamat, és az apját is úgy hívják…
A naptárat már oda-vissza, keresztbe-hosszába átnéztem, olyan neveket is felírtam a listára, amiről korábban nem gondoltam volna, hogy egyáltalán szóba jöhet, de semmi előrelépés, Férj mindegyikre csak a “NEM”-et hajtogatja. 🙁
Bár tudattam vele, hogy helyzeti előnyben vagyok vele szemben, ugyan is a szülés előtt a neveket tőlem fogják kérni. Ha nem sikerül egyezségre jutni – ami azért elég nagy szégyen lenne – akkor bizony biztosan Marci lesz a kisfiunk… Érthetetlen módon a Nils Holgerson miatt viseltetik így a névvel szemben, pedig Márton egy haláli jó fej lúd a történetben.
És ne gondoljátok, hogy nem próbálkoztam már a legkülönbözőbb javaslatokkal… Legalább 20 névre azt mondtam, hogy felőlem lehet. Listába szedtem, stb. Van ebben a listában klasszikus, régimódi, egyszerű, hangzatosabb, minden, amit akartok… kivéve persze a Férj két favoritját…
Hogy mikor lesz ebből döntés??? Az idő pedig telik. (fura, de névválasztási szempontból gyorsan, fekvés-szempontból lassan)
A lány nevekről nem beszéltem – ott szinte a bőség zavarával küzdünk. 🙂 3 is van, ami mindegyikünknek bejön. 🙂
Mi a MTA Nyelvtudományi Intézete honlapján válogattunk annak idején.
Linket próbáltam az előbb írni, aztán rájöttem nem lehet. 🙂
Nehéz választás akkor is ha egy gyerek van, de biztos fogtok találni olyat amire Férj nem mond nemet.:-)
Francba… Na ezt nem reklámozzuk 😉
A bejegyzést tegnap írtam, azóta beszélgettünk, és lehet, hogy mégis meg tudunk egyezni. Igaz, hogy se nem egyikünk, se nem másikunk kedvence, de kompromisszumos megoldás, és talán a kölyök sem fog utálni érte minket. :))
Nálunk a férjtől kérdezték a neveket (mialatt én még a műtőasztalon feküdtem), szóval ő van helyzeti előnyben 🙂
Amúgy mi is nehezen egyeztünk meg. Végül a lány nevet ő választotta, a fiú nevet pedig én. Nem egyszerű 🙂