29+4 – Ügyes voltam :)

…tegnap az orvosom ezt mondta 🙂 Persze azért, mert az érték nem változott. :)) Hurrá-hurrá. :))

Ezen azért nagyon meglepődni persze nem kellene, mert ipari mennyiségű gyógyszert szedek, és non-stop fekszem. (amióta itthon vagyok, “már” kétszer kipakoltam a mosogatógépből, és kétszer leszedtem a ruhákat a szárogatóról. Ja, és persze el is raktam őket a szekrénybe… ez volt minden hőstettem)   Nem mondom, van olyan eset, amikor ez sem segít, de szerencsére – úgy tűnik – nálunk működik.

Az orvosom egyből mondta is, hogy most nehogy úgy érezzem, hogy azonnal meg kell váltanom a világot, mert ez csak azt jelenti, hogy a gyógyszerek, és a JELENLEGI akitvitás (höhö… passzivitás inkább) mellett egyelőre tartható ez az állapot. Továbbra sincs házimunka, se takarítás, se mosás-főzés. Két hét múlva kell újra mennem. Vagyis innentől 2 hetente. Ha változnának a paraméterek, akkor viszont kórház a még hátralevő időre. No ezt azért nem erőltetném, ha nem muszáj, így marad a fekvés.

Egyébként rendkívül izgalmasan telnek a napjaim. Általában ahogy a Férj elindul munkába, én is felkelek. Zuhanyzás, reggeli, tonnányi gyógyszer. Ezek után fekvés, közben zoknihajtogatás, olvasás, internet, vagy ruhaborotválás (legújabb “hobbi”. Bár bolyhtalanítóm már évek óta megvan, de annyira időigényes a használata, hogy ritkán került elő. Lévén viszont, hogy most idővel jól állok, és ezt is lehet fekve is űzni, csak az elem kapacitásán múlik a dolog. 🙂 ) Ebéd (hacsak közben nem tör rám a szörnyű nassolhatnék… sajnos a spájz tele van mindenféle bonbonnal…), utána – a “változatosság gyönyörködtet” akciónk keretében a délelőtti program folytatása, esetenként elintézendő telefonok lebonyolításával tűzdelve.

Délután aztán alig várom, hogy a Férj hazaérjen, legyen kivel beszélgetni. Ugyan a törpékhez, és a kutyákhoz is szoktam beszélni, de egyelőre mindkettő kissé egyoldalú.

Este vacsi, netán tv nézés (nálam max tv paprika, mert a hátamon feláll a szőr a kereskedelmi csatornák által nyomott “reality”-k, és egyéb szemetektől… Leginkább ilyenkor is olvasni szoktam, vagy a  netet bújom újabb beszerzendők után. 🙂

Elvileg ma kellett volna mennem a táppénzes papíromért, de szerencsére a szomszéd nagy haverja a háziorvosnak, és megkérte a Férj – akinek nagy haverja a szomszéd -, hogy nem intézné-e el, hogy ne kelljen órákat sorba állni ott a sok beteg között. No, a szomszéd volt is itt, bepakoltam borítékba a záró jelentést, és az igazolást, és most várom a sült galambot. 😀

A szomszédról jut eszembe… ezt el kell mesélnem, mert vagy 5 éve történt (nem sokkal az ideköltözésünk után), de azóta is nyerítek, ha eszembe jut. A szomszéd már akkor itt sertepertélt, amikor még csak nézegettük a házat. (igazi falu, mindenki tud mindent 😀 ) Neki ez volt a szülői háza, és kb úgy is jött-ment itt, mint aki még mindig otthon van. Eleinte persze jól fel is húztam magam ezen, aztán már csak legyintek. Szóval a szomszéd gyakran járt át hozzánk, a Férj pedig – jó szomszédhoz illően – mindig megkínálta egy kis borral. Az öreg mindig el is fogadta, mert hát egy jó pohár (vagy kettő-három-négy) bor igen egészséges. 🙂

Történt aztán egyszer, hogy a szomszéd – szokás szerint – beugrott. Férj már hozta is volna a bort, mire a szomszéd mondja, hogy köszi, de tegnap egészségnapon volt, úgyhogy ma nem iszik semmit. Férj gondolta, biztos volt valami szűrővizsgálat itt, aztán ráijesztettek az öregre. Persze hamar kiderült, hogy erről szó sincs, az egészségnap abból állt, hogy előbb a háziorvossal ittak meg 2-3 littyó bort, majd a másik nagy haverjával, a patikussal kb. ugyanennyit. Aztán hogy a történetnek még ne legyen itt vége, amikor a patikussal már okosra, viccesre, és már majdnem láthatatlanra is itták magukat, a patikus odaajándékozott egy kaszát az öregnek, mert ők már nem használják, nem bírja a derekuk, stb… A szomszéd köszönettel elfogadta, mert bár 70 felett van, azért még mindig aktív, kaszál. Hazaérvén persze az asszonykája fogadta, jól megmondta a magáét, hogy ilyen szégyentelenül berúgott az öreg. Persze annak se kellett több, gondolta, tompítja a dolog élét, és elmondja, hogy de hozott ám egy kaszát. Mire a feleség kérdezte, hogy oké, de hol a kasza??? Az öreg vakargatta a fejét “Lepsénynél még megvolt”… Így esett, hogy asszonyka éjjel kaszát keresett, nehogy valaki belegyalogoljon, az öreg meg másnap nem ivott bort. 😀