31+2 – Mindenféle gondolatok vegyesen

Tegnap végre újra tisztaság költözött a házba – hála az anyukámnak, aki egész nap rámolt, söpört, felmosott, porszívózott, ablakot pucolt… Ennek örömére még a kutyáimat is a kinti házukba száműztem. Kicsit én is elkapattam magam (remélem, hogy nem lesz semmiféle érték-változásos következménye, mert akkor a Férj nagyon fog haragudni…). Kivasaltam a textil pelusokat, ami ahhoz képest, hogy 30 db volt, egy örökkévalóságig tartott (vagy csak tápos vagyok, és elszoktam már mindenféle házimunkától), ennek köszönhetően úgy érzem, hogy leszakad a derekam.

A bébiruhák elpakolása viszont elmaradt. Nemcsak időhiány (röhejesen hangzik, tudom) miatt, de végül leginkább azért, mert a többi kimosott ruha nem száradt meg teljesen, és nem akarok kétszer rámolni.Így is kicsit elveszek a sok ruha között… Annyira fura még, hogy nem ismerem a ruháikat. 😮 Aztán további nehezítő körülmény, hogy a ruhák különböző márkájúak, ami azt jelenti, hogy ami az egyik gyártónál 50-es, az a másiknál akár 56-os is lehet… No, kezdő anyuka, így küzdj meg az elemekkel… Ha már itt lesznek a Törpék, biztos belejön az ember ebbe is, de ilyenkor még annyira nincs meg a rutin. Annyira cuki a ruhatáruk, hogy imádni fogom majd öltöztetni őket. 🙂 Oké, lehet, hogy ez az imádat majd nem magára a folyamatra vonatkozik, hanem inkább a végeredményre (valahogy eddig az összes bébi, akivel találkoztam, inkább a vetkőztetést bírta, az öltöztetést nem annyira.

Egészen felszabadult a szoba most, hogy a szekrénybe betehettem végre, ami elöl volt eddig. Törölközők, lepedők, plédek, stb… A szoptatós párnák is kikerülhettek a dobozból. 🙂 Hogy majd szükség lesz-e a kettőre, nem tudom.

Tegnapelőtt aztán úgy döntöttünk, hogy az egy szekrény elveszik a nagy szobában (a kölykeinknek fényűző módon 26m2-es szobája lesz), és kellene hozzá még valami bútor. A könyvespolc ötletét az egyik reklámújságból vettük, ahol 3000,- Ft-ért árulták őket. (csodák persze nincsenek, a Férj megnézte, és azt mondta, hogy olyan anyagból vannak, hogy még annyi pénzt sem érdemes adni érte). A négybetűs svédeknél persze van, nyilván nem is annyiért, de minőségileg is más kategóriát képvisel… Szóval ebből lesz még két darab – egyelőre úgy tűnik.

A Férj a tegnapra kitűzött bevásárlási feladatot sajnos nem tudta teljesíteni. 🙁 Két eset lehet ezek után – mivel a függönyt mielőbb meg kellene rendelni (legalább 1 hét a varrás), ezért vagy a délutáni ultrahang előtt bonyolítjuk le, vagy csúszik még egy napot.

Várom már az uh-t, kíváncsi vagyok rá, hogy most hogyan fekszenek ezek a gyerekek, mekkorák, és hogy Lillababa még mindig olyan szégyenlős-e (a pofijára). Normál esetben ilyentájt 1600 g-osak a bébik. De így, hogy ketten vannak, minden bizonnyal kisebbek kicsit. Remélem, hogy nem sokkal. Nyugodtabb leszek, ha már majd tudom, hogy elhagyták a 2000 g-ot.

Délután a védőnő is meglátogat, hogy a szokásos méréseket megejtsük a szerdai terhesgondozás előtt. Biztos nagyon boldog persze, hogy cipelheti az összes kütyüt. Hiába… ha hegy nem megy Mohamedhez… márpedig le vagyok tiltva a vezetésről… A kilók persze majd érdekesen alakulnak, mert az itthoni mérleg mindig 2 kilóval kevesebbet mutat. Persze eleve egy bugyiban állok rá, a védőnő pedig teljes menetfelszerelésben mér.

Tegnap arra is szakítottam egy kis időt, hogy betegyek néhány dolgot a kórházi táskába. Lassan érdemesebb lenne elővenni a nagy bőröndöt, amennyi minden kell még… A gyerekek cuccairól ne is beszéljünk persze. Mivel már a pelust is vinni kell (??), ezen kívül pedig minden egyéb dolgot, mint popsikrém, stb, a gyerekeknek külön táskába kell majd pakolnom. A hazajövős dolgokról nem is beszélve…

A pelusról, és arról, hogy vinni kell azt is a kórházba, az jutott eszembe, amikor a Németországban élő barátosnémmal beszélgettem, és szóba került a szülés (egyébként hét végére van kiírva…), meg az utána következő disznóvágás-feeling. Én persze azonnal rá is kérdeztem, hogy milyen betétet vitt az első napokra. Mire mondja, hogy semmilyent, mert ott a kórházban ezt eleve adják. (arról inkább ne beszéljünk, hogy amikor bejelentkeztek, hogy jöttek szülni, akkor miután látták, hogy még bőven van idő, elsők között nyújtották át a menükártyát, hogy a következő 3 napra válassza ki az étlapról, hogy mikor mit szeretne enni. Mármint reggelire, ebédre, vacsorára. Nekem itt persze leesett az állam. Oké, hogy eleve több biztosítós rendszer, és nem lehet a magyarhoz hasonlítani, de nem kicsit meglepődtem az akkor hallottakon.) Szóval ez ügyben nem lettem sokkal okosabb általa. Kérdeztem többeket, de ahány ember, annyi féle tapasztalat. Volt, akinek elég volt a sima betét, amit máskor is használt, másnak éjszakai kellett, a harmadiknak pedig a speckó felnőtteknek való pelenka-betét is csak ideig-óráig bírta… Az eldobható bugyiról viszont már többfelől hallottam, hogy nem kell erőltetni… Pedig szinte minden listában szerepel, mint okvetlen szükséges dolog.

Amit viszont hasznosnak találtam, az az eredetileg pelenkázó alátét néven futó dolog. Sajnos mostanság elég gyakran hallani, hogy a kórházakban  – talán gazdaságossági szempontok miatt – nem cserélgetik valami lelkesen a lepedőket. Ami szülés után közvetlenül bizony hamar úszni fog a vérben (érzékeny gyomrúaktól elnézést…). Ennek orvoslására javasolják ezt az eldobható alátétet. Ezek ellen talán az ápolónőknek sem lesz kifogása. Így a lepedő tiszta marad, a kismama pedig továbbra is embernek érzi magát. Szerintem olyankor, amikor egyébként is hiperérzékeny a friss anyuka, fontos ez is.