Tényleg tavasz van! 🙂 Ezt nem csak abból tudom, hogy a tulipánjaim már jó 15 centire kibújtak a földből, a nárciszok és a jácintok pedig már bimbósak, de ami nekem a tavasz visszavonhatatlan érkezését jelzi: Reggelire snidlinges-vajas kenyeret ettem, valódi, idei, saját snidlinggel. 🙂 (Metélőhagyma, ha valaki snidlingként nem ismerné). Régen, amikor a bébikről csak álmodoztam, és – mint minden rendes ember – dolgoztam, ha az idő is olyan volt, szombaton és vasárnap kint, a lépcsőn ülve ettük a snidlinges-vajas kenyeret a Férjjel. Semmi sonka, semmi sajt, csak úgy egyszerűen. 🙂 És imádtuk (imádjuk azóta is).
Most persze hétvégétől függetlenül meg lehet tenni ezt… igaz, hogy hétköznap max. a kutyáim társaságában, mert valakinek dolgoznia is kell. Imádom ezt a verőfényes napsütést, ennek örömére a kávémat a lépcsőn ülve, a napon sütkérezve fogyasztottam el. 🙂
A tegnapi doki-látogatás embert (asszonyt) próbáló feladat volt. Fél 5-re volt időpontom, és majdnem 7 óra volt, amikor végeztem úgy, hogy 4-en voltak előttem. Biztos én is türelmetlenebb voltam a szokásosnál, de a vége fele már látványosan szenvedtem… A gyerekeknek sem tetszett a sok ülés. Kényelmetlen volt már mindenhogyan. Legszebb az egészben az volt, hogy amikor az előttem levő bement, már fellélegeztem, hogy akkor most 10-15 perc, és már én jövök. Majdnem… csakhogy a hölgy majdnem egy órát töltött bent. 🙁 Eközben a Férj a kocsiban várt lent, és az összes keresztrejtvényt megfejtette már…
De a lényeg a lényeg: nem változott a méhszáj, tartja magát 2100-on, ezért maradhatok itthon. 🙂 A fehérjére és a méhlepény meszesedésre nem ijedt meg nagyon, ettől én is megnyugodtam. Természetesen két hét múlva kontroll, gyógyszereket tovább kell szedni, és továbbra is ágynyugalom, sőt egyre több (bizonyos mennyiségű fekvés után ezt lehetetlen überelni…). Legközelebbre 16:15-re kaptam időpontot, kíváncsian várom, hogy mi lesz a helyzet várakozás-ügyileg… Jó érzéssel tölt el, hogy addigra már a 34. hetet tapossuk. 🙂
Ma felhívtam végre a mosógép szerelőt is, mert a gépem fura hangokat ad centrifugálás közben… Nem szeretném, ha itt a mosási dömping előtt adná meg magát. Jó eséllyel új csapágy kell bele, de persze azéé van a szerelő, hogy majd megmondja… Azt is remélem, hogy amit a végén fizetendő összegként mond, attól majd nem kapok sokkot…
Ma újabb szintre lép a gyerekszoba-berendezése, előszedtem a légzésfigyelőket, a pelenkatároló kukát (semmi rongyrázás, eszembe nem jutott volna venni, de az egyik kiságy mellé ajándékba adták. Ehhez még kell beszerezni szemetes zsákot, ami persze szintén egy vagyonba kerül, de kipróbáljuk, meglátjuk, mennyire éri meg beruházni rá.), és gondolkodom, hogy a rácsvédőket, lepedőket is feltegyem-e. 🙂 Ez utóbbi kettő lehet, hogy még túlzás?? Sajnos nem tudom objektíven szemlélni a kérdést, a fészekrakó ösztön kezd elhatalmasodni… :))
A családi kedvezményes mizériáról nem meséltem még. A szabály az, hogy a terhesség 91. napjától igénybe lehet venni a családi kedvezményt. Egy gyerek (magzat) után ez nettó 10.000,- Ft-ot, kettő után 20.000,- Ft-ot jelent. November-decemberre le is adtam a cégemhez a nyilatkozatot, el is számolták, ahogy kell. Mivel azonban december közepe óta táppénzen vagyok, úgy gondoltam, hogy az idei évre a Férj cégénél kérjük a kedvezményt. Korábban volt már negatív tapasztalat az ottani bérelszámolással kapcsolatban (októberben kezdett a cégnél dolgozni, és a “kedves” bérszámfejtő hölgy elfelejtette felvinni a hozott adatokat… akkoriban még kétkulcsos szja volt, és természetesen az okt-nov-dec havi bér belefért az alsó adókulcsos összegbe… szerencse, hogy gyanús volt a magasabb összegű nettó fizetés, és gyorsan kimatekoztuk, hogy az év végére ez “laza” 100 rugónyi befizetendő szja-t fog eredményezni… másként elég nagy lett volna a meglepetés az elszámoláskor)… no, szóval már előre féltem, hogy vajon hogy veszi a hölgy az akadályt, miszerint két magzat után kérjük a kedvezményt. Azt kell mondanom, hogy kicsit sem csalódtam, amikor a Férj mondta, hogy mi áll a januári bérelszámolásában… 1, azaz egy gyermek után sikerült elszámolniuk… Ekkor természetesen a Férj reklamált szóban, írásban is. Aztán eljött a februári bér ideje, és – minő meglepetés – ismét egy lett a két gyerekből… No, ekkor már nem csak az én gyógyszerem gurult el, de a Férjé is, és megkereste a legértelmesebbnek tartott kolleginát, hogy valamit tegyen az ügyben. És láss csodát, megoldódni látszik a dolog. 🙂 Kíváncsian várom, hogy a márciusi elszámolás hogyan néz majd ki…
Köszi a drukkot. 🙂 Örülök, hogy újabb olvasóval bővült a blog. 🙂
Nem vagyok meggyőződve a peluskuka nagy jövőjéről nálunk sem. :)) Eleinte, amikor még kisebb méretűek a pelusok, és sok is kell, lehet, hogy praktikus lesz, hogy nem kell minden darabbal a kukáig menni (megjegyzem nem egy nagy távolság, mert közvetlenül az ajtó előtt van), de kissé drágának találom a kazettákat. Szóval meglátjuk. 🙂
Egyébként 1 kazetta = 1 zacskó? Tudatlan vagyok… Gondolom, hogy nem véletlenül kaptuk ajándékba a kiságyhoz. 🙂
Pár hete kezdtem el olvasni a blogot és nagyon szurkolok Nektek, hogy teljenek még a hetek szépen rendben. Nekem két kislányom van (1 és 3 évesek).
Nekünk is volt pelenkatároló kukánk, mint minden rendes első gyerekes családnak, de kb fél évig használtuk, mert miután elkezded hozzátáplálni a babákat (de lehet, hogy még a tápszernél is), olyan szag kezdett terjengeni a gyerekszobában,hogy beszüntettük a csodakuka használatát. Pedig még rekordokat is állítottunk fel, hány csomagos szaloncukrot tudunk kihozni egy “kazettányi” zacskóból. Asszem 34 volt a rekord, de az még csak pisiből is büdi. No meg drága is, sztem nem érdemes megvenni, most ott van valahol a miénk a tárolónkban….pedig pelenkát még fogyasztunk ezerrel…
Nos, itt fel sem merül, hogy előre engedjenek, ilyennel nem is számolok… Nekem állni-sétálni sem jó, annyira húz lefele a hasam.
A pelus tárolóval kapcsolatban nekem is vannak fenntartásaim… Lehet, hogy inkább egyesével szaladgálok a kukához…
Akkor egyelőre a lepedők-takarók, egyebek maradnak a szekrényben. 🙂 A mellszívó még nincs meg, talán a héten eljut érte a Férj a boltba (olyan vacak nyitva tartásuk van… 2 órás ebédidő, és 4-kor bezárnak…). Igyekszem tanulmányozni, ha megvan.
A légzésfigyelőket akarom még beüzemelni, csak ahhoz még ki kell találni, hogy merre vezessük el a madzagokat. Lényegében most már a célegyenesben vagyunk – bár még szeretném, ha 4 hetet maradnának – bármikor jöhetnek, nem akarok semmit az utolsó pillanatra hagyni. 🙂
A szobában még bőven lesz hely. 🙂 Végül veszünk még 2 könyvespolcot, az praktikus lesz még a játékoknak is, a csomó könyvről nem is beszélve.
Ami még feladat, hogy a fürdőszobában-konyhában is kell egy kis (nagy) helyet csinálni a gyerekek cuccainak. 🙂
A nőgyógyászhoz járást/terhesgondozást én is így éltem meg 🙂 Nem is értettem, hogy engem miért nem engednek előre, hogyhogy nem látják, hogy mennyire szenvedek? 🙂 Volt, hogy inkább járkáltam fel-alá, csak hogy ne kelljen ülni :).
A pelenkatároló kukával kapcsolatban én nagyon lelkes voltam, jó is egyébként, csak a belevaló kazetta ára…Kb. 10 hónapos korukig bírtuk, aztán már sajnáltam kiadni 5000 ft-ot az egy doboz (3 db) kazettáért, ami 1,5 hónapig volt elég (ikreknél jobban fogy).
A lepedőkkel, textilekkel ne siess, még a végén beporosodnak 🙂
Ha megvan már a mellszívód, akkor annak az összeszerelését/szétszedését tanulmányozd. Tudom, hogy hülyén hangzik, de inkább most bénázz vele 20-30 percet, mint a kórházban, amikor már nem lesz semmire időd a babák miatt.
A gyerekszoba miatt ne aggódj, nem baj, hogy most olyan tágas. A következő egy-két-három évben RENGETEG játéknak/cuccnak kell majd helyet találnotok. 🙂
Jó pocaknövesztést 🙂