32+4 – Fészekrakó ösztön reloaded

Őrületes, hogy ez az ösztön mit művel az emberrel (vagyis az asszonnyal, de az ember is “élvezi” az áldásos hatását). Tegnap egész nap ki sem keltem szinte az ágyból, mert a testemet uraló terroristáim így határoztak – gyanítom, hogy nagy kedvencük: a szél hatására…

Mondanám, hogy a szenvedésem látványos volt, de tökegyedül voltam itthon (leszámítva a kutyákat), így tökmmindegy volt, hogy szenvedek. Mert nem úgy van ám az, hogy nincsenek tervek… Azok bizony – fekvés ide, fekvés oda – vannak. Most épp a gardróbot szemeltem ki, hogy selejtezést tartok. Vannak ott régi függönyök, rég kinőtt, vagy sosem hordott ruhák, nászajándékba kapott borzasztó ronda érdekes kinézetű üdítős készletek, kávés készletek, üres dobozok… tán épp csak harcoló német alakulatokkal nem találkoztam…

Most pedig, hogy belátható időn belül érkeznek a törpék, időm se lesz pakolni jó darabig, és a helyre is szükség lesz előbb-utóbb. Így aztán totál transzban vagyok, hogy legyen már valami… A törpéimnek is mondogatom, hogy kicsit hagyjanak érvényesülni, mert annál nyugodtabban viselem majd magam – ami mindenkinek csak jót tesz. 🙂

A fürdőszoba-lomolást megcsináltam délelőtt, nagyon büszke is voltam magamra. Tőlem szokatlan módon egész könnyű szívvel váltam meg ősrégi szemfestékektől (amit egyébként se használtam volna, de eddig nem volt szívem kidobni), és ezernyi más vacaktól. Sajnos azt kell mondjam, hogy gyűjtögető típus vagyok, könnyen mondom, hogy még jó lesz valamire… és ez nem feltétlenül segít a rendrakásnál. 🙁

A hálószobában levő fésülködőasztalt is elkezdtem kiüríteni, mivel fésülködőasztalként szinte sosem funkcionált, ellenben a vízszintes felületének minden cm2-e ki volt használva (=tele volt pakolva mindenfélével). Ennek a helyére egy könyvespolc kerül idővel. (vagy már holnap, ha pl. ha megnyerjük a lottó 5-öst, ránk szakad a bank, stb.)  Most azon vagyok, hogy fényképezhető állapotba kerüljön, és fel tudjam tenni az aukciós oldalra. 🙂

Férj is hazatért az újabb bevásárlásból, és ma mindent sikerült beszerezni. A csemetéknek így most már van cumisüvegük, cumijuk (0-6 hónapos korig) popsitörlőjük és pelenkázó alátétjük is. 🙂 Lehet, hogy ezek standard dolgok egyébként, de engem mégis hihetetlen örömmel, és elégedettséggel tölt el a tudat, hogy még pár dolgot kipipálhattunk. 🙂

A nap záró akkordjaként pedig felkerült a helyére a sötétítő függöny. :))) Egy vasalás elfért volna még, de úgy döntöttem, kilógja magát…

Íme:

A színe itt elég fakónak tűnik a fotón, ennél jóval élénkebb zöld. Nagyon kis vidám. 🙂

Holnap érkeznek a könyvespolcok (no meg a bébik szekrényébe való akasztók – ezt igen fontos megemlítenem… :D), és a babakocsi is hazatér (eddig az őseimnél tárolódott, de most már érdemes kimosogatnom az összes huzatot, betétet, lábzsákot, miegymást)  most, hogy vége a porolásnak, már jó helyen lesz itthon is.

Az ősök mindjárt segítenek a Férjnek a tapétát felvarázsolni a falra, nagybátyám halászlevet főz vacsorára (én ugyan a szagát se bírom, de a többiek nagyon szeretik), úgyhogy kiscsoportos foglalkozás is lesz. 🙂

Zsiráfos ágynemű már szárad, és összességében azt mondom, hogy sikeres napot zártam. Még arra is volt alkalmam, hogy egy fél órát heverésszek – baba magazint olvasva – az udvaron a napozó ágyban. 🙂

Reménykedem, hogy holnap hasonlóan szép és jó nap lesz. 🙂