33+1 – Vágjuk a centit

Bizony, most már vághatjuk a centit. Hogy mennyi még, persze nem tudjuk, de akár 2-3 héten belül jöhetnek már. 🙂 Ami egyfelől nagyon izgi, másfelől kicsit ijesztő. :o) Mert persze nagyon várjuk őket, és már most imádom mindkettőt, de onnantól kezdve végérvényesen megváltozik az élet. 🙂 Bizonyára új jelentése lesz a következő tevékenységeknek: alvás, evés, zuhany, továbbá: 5 perc. 😀

Visszagondolva a mostani időre biztosan lesznek majd érdekes gondolataim. 🙂 Egész napos heverészés, evés-ivás, alvás, amennyit csak akarok (oké, azért ez a méreteim miatt már nem egészen így van.) Attól picit tartok, hogy majd igen csak meredek lesz a váltás. Vagyis… az TÉNY, hogy meredek lesz. Kérdés, hogy hogy veszem az akadályt… Őőőő… álmosan? 😀

Most, hogy rohamosan közeleg az idő, gyorsan megörökítettük még a pillanatot az utókor számára:

A hétvégén ismét érezhettük a hidegfront áldásos hatását (nem tudom,  miért mindig hétvégére esik…), a gyerekeim nyűglődtek, sehogy nem volt jó nekik, emiatt aztán nekem sem. Ezt leszámítva egészen jól viselem az állapotomat. Oké, a mozgás természetesen már csak olyan lajhár-pingvin kombinációban megy (gyorsaságra lajhár, mozgásra pingvin). Néha egy kis derékfájás, ülés után lábzsibbadás, gyomorégés – ez elég gyakori sajnos – de ezeket leszámítva egész jól vagyok. 🙂 A keményedések ez idő tájt már normálisnak számítanak. Bár kellemetlen, de könnyebben viselem, mint 16-20 hetesen. 🙂

Gyerekek szobájába sikeresen bekerült a két polc is. Igaz, még üresek, de szerintem nem sokáig. Kezd tényleg gyerekszoba kinézete lenni. 🙂 (A környező kupit kéretik nem nézni, már csak ahhoz volt cérnám, hogy elkattintsak egy fotót.)

Összekészítettem a saját kórházi táskámat, és összeraktam a lurkók hazahozós ruháit is. A védőnővel még szeretném leegyeztetni ezt. Azt hittem, hogy erre ma sort tudunk keríteni, de vagy elfelejtette, vagy én emlékszem rosszul, hogy mára beszéltük meg, hogy kijön. Próbáltam hívni is, de egész nap ki volt kapcsolva. Holnap kiderül. Remélem, hogy jóváhagyja kiválasztott ruhákat. Bízom benne, hogy semmi nem maradt ki. Pelenka, popsitörlő szintén bekészítve.

Hazaért a babakocsi is, most annak a mosása következik. Főként persze a bébihordók érdekesek most, de a mózes-részt is rendbe akarom tenni, mert az első időkben nem hinném, hogy nagyon sok felesleges időm lesz ilyesmire. Először is utána kell néznem, hogy a mózes bélését szabad-e gépben mosni… Ha nem… no, ilyenre inkább nem is gondolok. Csak nem terveznek nem mosható babakocsi-bélést????

Barátosném eközben már a szülőszobán vajúdik, 41+3 naposan úgy kellett megindítani a szülést, most küzdenek, hogy megfelelő fájásokat produkáljanak. Délelőtt 11 óta megy az indítás, egyelőre 2 ujjnyi “sikerrel”… Mi pedig várjuk a híreket Fábi érkezéséről. 🙂 Hihetetlen, hogy még ebben is milyen különbségek vannak… Van, aki mindent elkövet, hogy még egy kicsit bent tudja tartani a bébiket, másnál pedig a 41. héten úgy kell kikönyörögni a törpét…

Persze ha már egyszer a teherbe esésnél ennyi félék vagyunk, miért menne a szülésnél mindenkinél ugyanúgy.

Aztán ahogy mondtam, a Férj szerdán eltávozik nagy messzi Németországba 2 vagy 3 napra. Szerda délelőtt még “lead” engem az ősöknél, mert délután a dokival van randim, és anyum visz el, aztán jön a buzgó reménykedés, hogy nem kapok meghívást csütörtökre a kórházba…