33+2 – Várakozó álláspont

Nos, nem jól emlékeztem, a védőnővel nem tegnapra, hanem mára beszéltük meg a randit.

Jött is, megmért keresztbe-hosszába… na jó, nyilván nem. Csak a szokásos: vérnyomás (ami ahhoz képest, hogy 90-105 között szokott lenni, most 130 volt), súly (66,3 kg), vizelet (szerencsére negatív minden szempontból). Meghallgattuk a Törpéket, nevettünk, ahogy ki-kidugták egy-egy testrészüket. Lecsekkoltuk, hogy oké-e az a cucc, amiben haza szeretnék hozni őket a kórházból. Mondtam neki is a méhlepény meszesedést. Azt javasolta, hogy készüljek lelkileg a kórházi létre akkor a továbbiakban. Hát jó. Készülök. Bár legutóbb a dokim nem ijesztgetett semmiféle kórházzal (nyilván ameddig a méhszáj nem változik, addig, de meszes lepény miatti befekvésről nem volt szó). Persze időközben kiokosodtam. Nyilván azt eddig is tudtam, hogy a meszes lepény (mint a meszes érfal) nem jó. A gond amiatt van, hogy a meszesedés miatt nem olyan az anyagcsere a bébik fele, amilyennek lennie kell, emiatt nem fejlődnek kellőképp. Ezt a meszesedést a 4D-n mondta az ottani orvos, azt is hozzátéve, hogy az egy nagyon jó minőségű gép, amivel ő nézi őket, tehát olyat is megmutat, amit másik gépen esetleg nem lehetne látni, és egyáltalán nem kell pánikolni, csak jobban kell figyelni erre, hogy hogyan alakul.

Holnap kiderül. Egyelőre marad a várakozó álláspont…

Ma hajnalban – hosszú vajúdás után – megérkezett barátnőméknél is a legkisebb családtag: 4090g,  56 cm, és a Fábián nevet kapta. 🙂

Nagyon drukkoltunk nekik. Hosszasan nem tudtam még beszélni az immár kétszeres anyukával, de az biztos, hogy a kis vasgyúró jól van, a barátnőm pedig – saját bevallása szerint – ilyen ramatyul még nem érezte magát. :S Remélem, hogy mostanra jobban van már…

Tudom, hogy unalmas már, hogy folyton ezt írom, de már nagyon izgulok… Legszívesebben naponta áthajtogatnám a babaruhákat, átrámolnám az összekészített holmikat, meg mindenféle ilyen, és ehhez hasonló felesleges dolgokkal tölteném az időt. 🙂

Szeretném végre az összes festéshez, gletteléshez, és egyáltalán MINDENNEMŰ benti munkához való dolgot ajtón kívül látni, de mivel magam nem tudom elhordani, a Férjnek pedig mindig más dolga van, így megy a kerülgetése (és magam bosszantása). Ezután pedig jöhetne a takarítás… Sajnos a lakás jelenleg katasztrófa sújtotta övezethez hasonlatos. 🙁 Biztosan nem áll meg az élet akkor sem, ha kórházba kell vonulnom, csak jobban szeretném, ha még előtte rend lenne.

Ma nekiláttam a babakocsi dolgainak a kimosásához, szépen sorakoznak a lábzsákok, bélések, szűkítők, egyebek a szárogatón. Biztos, ami biztos alapon a kézi mosás programon mostam őket, mert egyetlen cetlit sem találtam bennük a mosásukra vonatkozóan. Holnap folyt. köv., remélem, hogy minél tovább jutok a rámolással is.