Tegnap írtam arról, hogy bár viszonylag jól bírom a strapát, de minden nappal több a kellemetlenség. Már napok óta éreztem hosszabb ülés után lábdagadás-félét, de nem látszott igazán semmi. Tegnap este ugyanez az érzés, és egy erősebb gumírozású zokni, és máris látszott, hogy kicsit bedagadt a lábam. A gyűrűm miatt azt is észreveszem, hogy a kezem is kicsit pufibb. 🙁 Persze tudom én, hogy ez még nem a világ vége, de enélkül aztán igazán meglettem volna a következő pár hétben… Az egyik maga a kellemetlenség, a másik viszont az, hogy egyik sejtem sem kívánja a terhességi toxémiát… Nyilván túl sokat tudok, a kismamák jó része azt se tudja, eszik, vagy isszák a toxémia nevű dolgot. Az a baj, hogy a közvetlen kollégáméknál előfordult ez mindkét gyereknél (illetve a másodiknál csak gyanús volt, és még időben léptek, az elsőnél sajnos túl későn), és elég mély nyomot hagyott bennem… A vérnyomásom is magasabb a szokásosnál, szóval nem árt figyelni. (Megjegyzem, hogy maga az érték még egyáltalán nem számít magasnak, csak ha az én átlagosan 90-100-as vérnyomásomhoz nézzük, akkor sok a 130.) Az orvossal abban állapodtunk meg, hogy ezen túl napi 3 alkalommal mérem, és majd meglátjuk, hogyan alakul. Annyit mondott, hogy 145-ig mehet, utána kell vele valamit csinálni (gondolom újabb tabletta… mert úgyis olyan kevés gyógyszert szedek…)
Bízom benne, hogy ennek a rengeteg bogyónak, amit szednem kell, nem lesz semmi káros hatása a bébikre…
Ma hazaért a kiküldetésből a Férj is, úgyhogy újra itthon vagyunk mindketten, ráadásul hétvége is lesz. 🙂 Persze a hétvége az én szempontomból annyit jelent, hogy a Férj – normál esetben – nem dolgozik. Ez a hétvége persze nem erről szól, mert szombaton anyósnál lesz valami meló, vasárnap pedig keresztelői fotózást vállalt. Reményeim szerint az idő szép lesz, és akkor kicsi kidugom az orromat a lakásból. Megcsodálom a tulipánokat, kinézek a kiskertbe (vajon kikelt-e már a retek?), aztán természetesen vissza az ágyba. Talán még egy-két adag ruha kimosása belefér. 🙂
A következő 4 hétnek igyekszem úgy elébe nézni, hogy nem a paráimat erősítem, hanem próbálom a – körülményekhez képest – legtöbbet kihozni a helyzetből. (szerintem ideje lenne az alvás-adagot is felemelni, amíg van rá lehetőség…) Kiszanálni mindent, ami ki való, pár dolgot eladni, ami piacképes, és némi rendet tenni. Persze eközben hetente nst-re járni, vagy amit épp kitalálnak. Jövő héten épp laborba is kapok beutalót, azt is intézhetem. Hiába… tényleg a finisben vagyunk. :))
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: