Tegnap betöltöttük a 34. hetet is. 🙂 Öröm-bódottá. 🙂 Épp ma beszélgettük a Férjjel, hogy a 16. majd a 27. hétnél is kb. erről ábrándoztunk. 🙂 Akkor olyan távolinak tűnt, és íme, eljött ez is. :))
A mai ultrahangon mindent rendben találtak, koruknak megfelelőek! 🙂 Súlyt nem tudtak mondani (lehet, hogy ez csak az én fixa ideám, hogy az érdekel, hogy mekkora a súlyuk???), de végül ezzel beértem, hogy koruknak megfelelőek a méreteik. Áramlás jó, szóval kapnak tápanyagot a kis drágák, tehát tudnak nőni. Igazából azt szerettem volna hallani, hogy elkerültük a 2 kilót. :)) A gyermekeim a szerdai haránt/haránt fekvésből mára fejvégű/medence végű fekvést produkáltak… (Ne kérdezzétek, hogyan bírnak még ennyit mozogni, halvány gőzöm sincs. Igaz, tegnap nagyon aktívak voltak, de ez inkább rugdalózásban merült ki, nem igazán “vonulásban”.) Ja, és meglepően hamar végeztem is, 3-an voltak előttem, a doki a fél 2-kor kezdődő rendelésre fél 2-kor jött, és 2-re már a kocsiban ültünk, és tartottunk hazafele.
És a mai nap fénypontja: boltban voltam. :o) Tudom-tudom, másnak ez tök általános dolog, talán még kicsit húzza is a száját a bevásárlástól, de én idejét sem tudom, mikor jártam utoljára emberek között bármilyen olyan helyen, ahol valamit eladnak. Férj bemutatta: “nézd, ezek itt a polcok, ezen vannak az áruk. Látod, mennyi féle?” 😀 Gyorsan be is vásároltunk pár dolgot. Nagyon fontos megemlítenem, hogy vettem tejszínt is, mert creme brulee készül majd a konyhámban. :)) Évek óta ácsingóztam már egy szakácsfáklyára, de 5-6ezer forintot nem voltam hajlandó kiadni rá. Most viszont az egyik kedvenc kék-sárga nagykeremben van occsóért, így egyből rábuktam, mint gyöngytyúk a meleg takonyra mint… nos, ide csupa olyan hasonlat jut eszembe, amit ki kellene aztán húznom… Szóval egyből tudtam, hogy most jött el az én időm, no meg a vásárlásé. 🙂 Egyből hívtam is a legmegbízhatóbb “beépített” nagybátyámat, aki véletlenül pont a kék-sárgáknál dolgozik, hogy egyet legyen kedves magához szólítani. A hétvégén elhozza, így már semmi sem áll majd a konyhai ténykedésem útjába. Remélem, hogy nagyon-nagyon finom lesz, mert évek óta nyálcsorgatva nézegetem az itt-ott-amott a neten, gasztroblogokban felbukkanó képeket.
No, kis kitérő a hétvégi desszert fele, de attól nem nagyon eltávolodva: Hazafele beugrottunk még egy cukrászdába, ahonnét legtöbbször anyumék szoktak nekünk sütit-fagyit, egyéb édességet hozni, és bedobtunk egy fagyit. :))) Húú… a sütis pult előtt nyálcsorgatva vonultam el, olyan gyümölcsös, és gyümölcs nélküli finomságoktól roskadozott a pult, hogy azt hittem, végem van. Mivel mindketten hősök vagyunk, így süti nélkül hagytuk el végül a cukit. 🙂
Itthon betértünk a postára is, ahol a tejgyűjtő kagyló várt rám (hurrá, ez is kipipálva). Persze ez is tipikus Murphy… 2 hete mondtam a postás csajnak, hogy nyugodtan hozza ki a cuccokat, mert MINDIG itthon vagyok… őőő… igen… mindig, kivéve, amikor a Férj elutazik 3 napra, és engem lead “gyermekmegőrzésre” az őseimhez… És mikor máskor érkezett volna ez a csomag, ha nem csütörtökön, amikor persze távol voltam. De mindegy, lényeg, hogy ideért. Aztán meglátjuk, lesz-e mit gyűjtögetnie. 🙂 Ha abból indulok ki, hogy naponta csorog ez-az-amaz, akkor reményeim szerint lesz, de mint már annyiszor elmondták, a mostani csöpögés, és a majdani tejtermelés két külön móka (vagy ahogy az osztrák mondja: két pár cipő).
Már csak a sterilizáló és a kádbetét hiányzik, az majd az egyik barátnőtől érkezik. (ja, és hajkefe, körömolló vagy csipesz, de mivel lehet, hogy hajuk se lesz – Férj sérójából kiindulva ez azért kizárt – ez majd meglesz később, ebből már nem csinálok ügyet.)
A babakocsi cuccai kimosva, még áttörölgetem a vázat, és azt is késznek nyilvánítom.
A héten vár még rám egy labor is, vélhetően csütörtökön tudom megcsináltatni, amennyiben megjön postán a beutaló. Akkor tervezem azt is, hogy bekukkantok a cégemhez 5 percre. Nagyon rég nem jártam ott, gondoltam illendő lenne megmutatnom magam még szülés előtt. 🙂
Következő UH (+NST+Flow) jövő hétfőn. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: